Az Egyháznak részt kell vennie a világ dolgaiban, az emberi közösség életében, de nem uralkodva, hanem úgy, hogy segít és szolgál. Meg kell mutatnia a legkülönbözőbb területen tevékenykedő embereknek, hogy mit jelent Krisztussal élni, mit jelent "másokért lenni". Az Egyháznak különösen is szembe kell szállnia a gőg bűnével, az erő imádatával, az irigységgel és az illúziók kergetésével, amelyek mind a "rossz" termőtalajai. Mértékadó módon kell beszélnie a hitelességről, bizalomról, hűségről, kitartásról, türelemről, fegyelemről, alázatról, józanságról és mértékletességről. Nem szabad lebecsülnie az emberi példamutatást! Az Egyház szavának súlyát és fontosságát nem az elvont fogalmak, hanem a példák adják.

Január 19. *410 körül. +Favianis (a Duna melletti Mautern), 482. január 8. Szeverin életének hátterét a római birodalom összeomlásának és a germán törzsek dél felé nyomulásának viharos időszaka adja. Noricum helyzete vigasztalan volt: fosztogató és gyújtogató hordák pusztították, mindenre rátelepedett a rettegés, a szegénység és a reménytelenség.

Szentek asztalánál címmel egy új kezdeményezést indít útjára a Karol Wojtyla Barátság Központ. A rendezvény megálmodói szeretnék túllépni, kitágítani a szociális étkeztetés hagyományos kereteit, és új tartalommal megtölteni az önzetlenség házát. A barátság központban nem szokás ételosztásról beszélni. Az itt dolgozó aktivisták, a segítők, támogatók és szponzorok egyaránt úgy vélekednek, hogy együttműködésről, egyfajta lelki közösségről van szó. Éppen ezért tudatosan kerülik azokat a megfogalmazásokat, amely arra utalna, hogy egyesek kapnak, mások meg adnak. Mert Karol Wojtyla házában a mérőeszköz csak a szeretet lehet. Ennek a lelki közösségnek az életéhez szervesen hozzá tartozik az agapé, amikor az ételt közösen elfogyasztják, illetve kiosztják. Ezt a naponta ismétlődő csodálatos eseményt most további lelki tartalommal szeretnénk gazdagítani a szervezők, melynek során a Szentek asztala befogadja a segítőket, és megnyílik minden jótékony, szerető csatlakozni kívánó előtt.

Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!” Jézus ezt felelte nekik: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük.” Majd ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.” Mk 2,23-28

"A Porta Egyesület aktivistái, szponzorai számára sok szép felújításra érdemes templomot találtam. Javában dokumentálom a feladatokat. Ha már otthon minden készen lesz, jöhetünk akár ide is...." - üzente honlapunk Ázsiába, Thaiföldre kiküldött vezető fotóriportere, Mátyus István barátunk. A képek alapján örömmel állapítottuk meg, hogy kollégánk - akit nehéz pótólni a kiküldetése idején - jól van, jól bírja a trópusi állapotokat. Mint írja " a mellékelt képek önmagukért beszélnek, amit élőben kell/lehet igazából megtapasztalni. Egyébként minden oké, a klíma kitűnő. Az ízek, zamatok szintúgy. Az emberek mosolygósak. Jelenleg - a megbeszéltek szerint - még Chiang Maiban vagyunk. Csütőrtökon repülünk délre a tengerparthoz. Sokat gondolok a Porta csapatra. De egyelőre még maradunk.... A küldetés végéig. Kecskemét ilyenkor még alszik; itt viszont már fél dél van... és 30 fok. Szép napos, mosolygós hetet kivánok nektek!"

Pongrátz Ödön urnakoporsója előtt „Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket. A lelkes eljár ősei sírlakához, S gyújt régi fénynél új szövétneket. S ha a jelennek halványul sugára; A régi fény ragyogjon fel honára!”

Január 18. *Klissza (Dalmácia), 1242. +Nyulak szigete (ma: Margitsziget), 1270. január 18. Atyja IV. Béla király, Szent Erzsébet testvére, anyja Laszkárisz Mária bizánci hercegnő volt. Margitot még a szíve alatt hordozta édesanyja, amikor a tatárok Batu kán vezetésével, 1241-ben Wahlstattnál megsemmisítették a németek és lengyelek egyesült seregét, majd a vértől és a győzelmi mámortól megittasodva betörtek Magyarországra. Béla király megkísérelte föltartóztatni őket a Sajónál, de borzalmas vereséget szenvedett, s Dalmáciába kellett menekülnie.

Egyiptom Kóma nevű falujában született 251-ben. 18 éves korában teljes árvaságra jutott. Az evangéliumi tanácsra eladta minden vagyonát, és remeteségbe vonult. Hamar nagy tökéletességre tett szert. A magányban heves kísértéseket szenvedett el. 35 éves korában befalaztatta magát egy romvárosba, és ott elmélkedésben és imádságban töltött 20 esztendőt. A Szentírást könyv nélkül tudta. 311-ben Maximinus császár keresztényüldözésekor Alexandriába ment, és a vértanúk körül tevékenykedett. Az üldözés után Thebaiszba vonult vissza. Még egyszer járt Alexandriában, amikor bebizonyította az ariánusok ellenében, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. 105 éves korában halt meg.

A kiskunmajsai Ötvenhatos Kápolnában szombaton végső nyugalomra helyezték Pongrátz Ödönt, az 1956-os Corvin közi fegyveres ellenállás egyik szervezőjét, az 56-os Történelmi Alapítvány elnökét; gyászmisét és a gyászszertartást Bábel Balázs Kecskemét-kalocsai érsek vezette, a búcsúztatót Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke mondta. A december 17-én, 87 éves korában elhunyt szabadságharcos hamvait, végakaratának megfelelően, öccse, Pongrátz Gergely mellé helyezték el. A kápolna előtt tartott szabadtéri gyászmisén és a gyászszertartáson közel ezren vettek részt. Lezsák Sándor búcsúztató beszédében az emberi jogok és a nemzetért vívott szabadságharc kiemelkedő alakjának nevezte Pongrátz Ödönt. Pongrátz Ödön 1922. november 6-án született Szamosújváron, örmény katolikus családban. Miután Erdélyt Romániához csatolták, 1946-ban a 11 tagú Pongrátz család elhagyta szülővárosát, és átköltöztek Magyarországra. Az 1956-os szabadságharcban hat Pongrátz fiú vett részt. Pongrátz Ödön egyike volt a Corvin köz megszervezőinek, öccsét, Gergelyt főparancsnoknak választották. 1956. november 1-jén a Forradalmi Karhatalmi Bizottság Operatív Bizottsága tagjának választották. Küldöttként tárgyalt a Parlamentben a Nagy Imre vezette kormánnyal. A szabadságharc vérbefojtása után kénytelen volt elhagyni Magyarországot, az Amerikai Egyesült Államokban, Bostonban telepedett le. A rendszerváltás kezdetén térhetett haza először látogatóba, miután az utolsók egyikeként megszüntették vele szemben is a beutazási tilalmat. Öccse halála után 2005-ben végleg hazatért az Amerikai Egyesült Államokból és átvette az 56-os Történelmi Alapítvány elnöki tisztét, majd irányította a kiskunmajsai 56-os Múzeum és az 56-os Ifjúsági Tábor munkáját.

Remete Szent Antal napján ismét sok állatbarát és lokálpatrióta találkozott az öreg templomban (Szent Miklós templom, Kecskemét főterén) illetve az Isten háza melletti romkertben. A Porta Közösségek Szövetsége ismét megrendezte az ősi hagyományokra épülő állatszentelést. Vagy negyven féle/fajta két illetve négylábú jószág érkezett a találkozóra, gazdival, gyerekekkel felnőttekkel. Mindenek élőtt a Szentmisén könyörgött a templomigazgató atya (Bárkányi Ernő, érseki tanácsos) a teremtett világ közös érdekű védelméért, az állatokért, az állat tartókért, - védőkért, - barátokért.