30 éve jelent meg II. János Pál első enciklikája

Azt akarjuk, hogy e válaszunkról most minden megkülönböztetés nélkül mindenki tudomást szerezzen; így akarjuk kifejezni, hogy szolgálatunk – mely a Péter utódává és Róma püspökévé választás elfogadása után különleges kötelességünk lett – a Megtestesülés elsődleges és alapvető igazságához kapcsolódik.”

Karol Wojtyla krakkói érsek már a II. Vatikáni Zsinat idején aktív szerepet vállalt a dekrétumok kidolgozásában, különösen azon a területen, amely az egyház jelenlétét érintette a mai társadalomban. A „Krisztus – egyház – világ” háromszögében gondolkozott, amelyben Krisztus mint az emberek Megváltója, az egyház mint a népek világossága (Lumen gentium) jelenik meg. A társadalmi és kulturális valóság Latin-Amerikában és Nyugat-Európában, valamint az emberek korlátozott szabadsága a szovjet tömbben olyan tendenciák megjelenéséhez vezettek, amelyek mellőzték Krisztust és a „párt vallásával" akarták helyettesíteni őt.

Wojtyla bíborosnak a II. Vatikáni Zsinaton szerzett tapasztalatai jelentős hatással voltak a lengyel egyházra. 1972-ben a krakkói egyházmegyei szinóduson is előkerült a „Krisztus – egyház – világ” háromszög. Ebben a keretben különös hangsúlyt fektettek a világiak és Krisztus üdvözítő szerepére, amely az egyház missziójának célja a társadalom java érdekében.

Megválasztásakor 1978. október 16-án II. János Pál első szavaival is Krisztust mint az emberek megváltóját hirdette: „Ne féljetek! Nyissátok ki, tárjátok szélesre a kapukat Krisztus előtt. Krisztus tudja, hogy mi lakik az emberben. Ezt egyedül csak ő tudja! Ő az emberek megváltója."