Kezdőlap
YouTube
Facebook
RSS csatorna
E-mail küldése

25 év szolgálat: a CSEH PÉKSÉGET ünnepelték a Wojtyla Házban - Jakó Lajos meglepétés fagyijával

| Feltöltve: | Rövid link: http://wojtyla.hu/s_!news/i__80/i__8814
Vienne-i Szent Jánosra emlékeztek szerdán a Karol Wojtyla Barátság Központban. A szeretet plébánosa vendégelte meg - gazdag, terített asztalon - a ház gondozottjait. Kik voltak a munkatársai? Mindenek előtt a Cseh Pékség tulajdonosai. Rájuk emlékezetek az imádkozók és az Úr áldását kérték a Családra. Közismert, hogy a Cseh Pékség évtized óta segíti a Szenteste Alapítvány valamint a Wojtyla Ház rendezvényeit, gondozottjait.

Velünk volt a Júlia Pékség, a Holló Gastro Kft., Orosz József (Dömsöd) is akik részben a jeles szent, részben a nap ünnepeltjei tisztelői. A pék szakmát Arthur Rimbaud: Kenyér lesők című versével idézték a műsor kezdetén. Szólt a cégükről Cseh Zoltán is. Elmondotta, hogy milyen gonddal őrzik a szakma hagyományait. Büszkék arra, hogy meg tudták őrizni  az ősi kecskeméti kenyérsütés tradícióit a posztindusztriális világban. A nap meglepetése Jakó Lajos cukrászmester megérkezése volt. Friss, finom vanilia és eper fagyival érkezett Wojtyla gyermekeihez. Ez is egy boldog nap volt a Wojtyla téri házban....
 

DAL A KENYÉRRŐL

Ím a kegyetlen erő, amelynek
értelmet az emberi kín ád.
Levágja a telt kalászt a sarló,
mint a hattyúk gyönyörű nyakát.

Ismerős a hajnal remegése
augusztusi mezeink felett.
Fekszik a sok összekötött kéve,
hever sárgán, mint a tetemek.

Szekerek halottas kocsijával
mindet pajta-sírboltba viszik.
Gyühöhőz a kocsis-diakónus,
végtisztességet adva nekik.

Rakják őket nagyvigyázva együtt,
fejükkel, hogy földre bukjanak,
lánccal suhogtatva gyönge testük,
kiverik mag-csontocskáikat.

Senki sem gondolná, hogy a szalma
hús-vér, hogy a fogakkal teli
emberevő malom az, mi csontját
falánk szájjal porrá őröli.

S míg a lisztből tésztát kovászolva
kisülnek az ízes falatok,
harag gyűl a gyomrok kulacsába,
fehér méreg nedűje csorog.

Ütlegekből tésztát szelidítve,
szitokból facsarva nedveket,
a rozs testét őrölő malomnak
zsigereit ő mérgezi meg.

S fütyül országszerte, mint csavargó
őszi szél a gyilkos, a svihák,
mert levágja a kalászt a sarló,
mint a hattyúk gyönyörű nyakát.

 

Arthur Rimbaud: Kenyérlesők

 

A téli hóba, téli ködbe,

a széles pincelyukra dőlve

áll öt gyerek.

 

Feszült inakkal lesve, térden

bámulják, hogy süti a pék benn

a kenyeret.

 

Erős, fehér, nagyizmú karja

tűzre rakja, megcsavarja,

láng ég alól.

 

Hallják pattogni a kenyérkét,

aztán a mosolygós kövér pék

egy dalt dalol.

 

Mind kuksol ottan, egy se moccan,

és a pirosló lyukra hosszan

néznek kívül.

 

S ha holmi gazdag dáridóra

a szőke, illatos cipócska

végre kisül.

 

S a füstlepett gerenda alján

dalolni kezd a drága halvány

kenyérdarab,

 

És száll a tűzajtón az élet,

bús, árva lelkük is feléled

a rongy alatt.

 

Ruhájukat a dér befújta,

de ég a szemük és élnek újra,

s csak néznek ők.

 

Rózsás orruk a rácsra nyomják,

dalolnak, látva ezt a pompát,

bús fénylesők.

 

Imát dalolnak epedezve,

s úgy lehajolnak a kemence

szent fényinél,

 

Hogy szétreped rajtuk a nadrág,

elkapja lengő ingök alját

a téli szél.

(ford.: Kosztolányi Dezső)

Hirdetés PDF letöltése PDF letöltése PDF letöltése PDF letöltése PDF letöltése PDF letöltése
A szervezetet a
Magyar Élelmiszerbank Egyesület támogatjahirdetés
hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés