„Akinek egy kicsit több adatott, maga is adjon! Amíg lesz munkánk, mi biztosan adni fogunk.” E gondolat vezérelte a kecskeméti Centrál Kft. ügyvezetőjét, amikor hétfő délben újból ebédre invitálta a Wojtyla Barátság Központ százhúsz gondozottját. Dr. Andrássy Ákos cégtulajdonos nevében Agócsné Kubics Judit főkönyvelő látogatott el a Wojtyla Házba, és tolmácsolta a nemes lelkű ügyvezető fenti üzenetét. Andrássy úr korábban más intézményeket is támogatott, azonban eddigi rendkívül pozitív benyomásai alapján öt éve végleg a Wojtyla Barátság Központ mellett „tette le a garast”. Azon felül, hogy a Centrál Kft. történetében régi időkre nyúlik vissza az adakozás, dr. Andrássy Ákos és Farkas P. József alapító-igazgató több mint harmincéves ismeretsége csak tovább erősíti az egyébként is töretlen bizalmi szálat, melynek „érett gyümölcse” ezúttal százhúsz adag rántottszelet, petrezselymes burgonya köret, savanyúság, kenyér és sütemény formájában vált nyilvánvalóvá a népkonyha étkezdéjében. (Fotók: Tódor Norbert – archív)

Farkas Ágó edző, az AS Ágó's Secret Power Plate és Életmód Stúdió tulajdonosa, aki „civilben” egyébként Farkas P. József, a Karol Wojtyla Barátság Központ alapító-igazgatójának lánya, oly sokszor okozott már kellemes perceket a Wojtyla népkonyha gondozottjainak. Rendszerint adományt gyűjt a nélkülözők javára, meghívja nehézsorsú embertársait egy-egy szeretetvendégségre a szociális létesítmény berkeiben, ajándékokat oszt a szegényeknek, vagy éppen nagymennyiségű alapanyagot bocsát az intézmény rendelkezésére, amit utána felhasználásra továbbadnak valamely közétkeztetéssel foglalkozó cégnek, s lesz belőle finom ebéd a százhúsz főt számláló Wojtyla család számára. A szombati menü – mely Domján Balázs és Nagy Ervin önkéntes szakácsok főzőtudományát dicsérte – nem volt más, mint sertéspörkölt tésztával, savanyúsággal, süteménnyel. Hagyományosan sor került a vasárnapi hidegcsomagok kiosztására is – dr. Nagy Zoltán, a kecskeméti Phoenix Mecano Kft. ügyvezetője anyagi áldozatvállalásának köszönhetően. (Fotók: Mátyus István)

Egy ideig bizonyosan emlegetni fogják a pénteki ebédet a Wojtyla Barátság Központ szegényei; tele hússal, tele zöldséggel, tele élettel! Gazdag ízvilága hosszú időre rabul ejti emlékezetüket. Mindig jól főztek a Wojtylában, de a mai babgulyás valóban remek – mondták-mondogatták a rászorulók egyik-másik asztalnál közös imádság után. Schindler János vállalkozó, Kecel korábbi polgármestere, és a mai nap remek szakácsa, Burányi Roland keceli plébános atya minden elismerést megérdemel! Mindketten régi barátai, támogatói a Wojtyla sorsközösségnek. Mindenki visszavárja őket! (Fotók: Tódor Norbert – archív)

Kovács István városföldi lakos nagymennyiségű lekvárral járult hozzá a Wojtyla Barátság Központ gondozottjainak mindennapi ellátásához. A nemes lelkű felajánló ekképp indokolta adományozásának hátterét: „Isten szuverén úr, minden az övé, az ember mindent tőle kap, és ezért mindennel Istennek tartozik. Jogos tehát az igény, hogy a kapott javakból az ember visszafizessen egy részt Istennek, a közjó javára.” A Wojtyla Ház szegényei ezúton fejezik ki hálás köszönetüket az értékes ajándékért. (Fotók: Mátyus István)

A Kiskunsági Nemzeti Park bejáratánál épült a Karikás Csárda 1993-ban. Az épület kívül-belül őrzi a népi építészet hagyományait. A fehér falú, nádtetős építmény, kis ablakokkal, árnyas udvarával a romantikus alföldi hangulatot idézi. Mesterszakácsaik, Kun Péter és Pap Zoltán, különös figyelmet fordítanak a tradicionális magyar konyha jegyeinek megőrzésére. Olyan különlegességnek számító húsokból varázsolnak ételeket, mint az őshonos rackajuh, szürkemarha vagy mangalica. Ennek az étteremnek a tulajdonosa, Kovács Zoltán ajánlott fel százhúsz adag melegételt csütörtökön a Wojtyla népkonyha sorsközösségének, mégpedig marhahússal gazdagon megrakott székelykáposztát – mindenki legnagyobb megelégedésére. A kiváló menüt kenyér és a Fornetti Kft. által adományozott édes sütemény tette teljessé. (Fotók: Mátyus István)

A Wojtyla Barátság Központ nyárlőrinci támogatói – akik nemes egyszerűséggel csak nyárlőrinci nagyiknak és papiknak nevezik magukat – csütörtök délben melegétellel ajándékozták meg a népkonyha rászorulóit. A vidám kis csoportosulás tagjai közül négyen jelentek meg személyesen, százhúsz adag gulyáslevest és négyszáz darab palacsintát feltálalva a helyszínen. Az ételek elkészítéséhez szintén a társaság tagjai kínáltak fel házi minőségű alapanyagokat, végül a szállításban is ők nyújtottak segítséget. Mint mai köszöntőjükből kiderült, tizennégy főt számlál csapatuk, nevezetesen: Zubor Andrásné, Zubor András, Szabóné Icuka, Pádárné Marika, Németh Mihályné, Sípos Imre, Szénási Józsefné, Kőrös Lajosné, Váczi Mihályné, Marsa Mária, Varga Imre, Németh Pál, Túri-Kiss Lajosné és Gömöri Ferencné. Kapcsolatuk a szegényellátó központtal régi időkre nyúlik vissza, ugyanis Zubor Andrásné Gizike kezdetektől fogva önkéntesként tevékenykedik az elesetteket gyámolító intézményben. Általa vált ismertté mindannyiuk számára a Wojtyla közösség, valamint a karitatív létesítmény szellemisége, tevékenysége, munkatársainak elkötelezettsége. Mindennek elismeréseként járultak hozzá ma a rászorulók ellátásához, emellett így kívánták kifejezésre juttatni hálájukat, amiért a Porta Egyesület kirándulásain őket is szívesen látják. (Fotók: Mátyus István, Tódor Norbert)

„Olyan vidéken nőttem fel, ahol az embert öntudatlanul is megérintette a szépség és a művészetek. Esztergomban születtem, Visegrádon, Szentendrén tanultam. Már ekkor beleszerettem a képzőművészetekbe és a fotózásba. Mestereim Somodi László festőművész és Mészáros Dezső szobrászművész volt. Gimnáziumi érettségi után megismertem Tatár Miksa üvegfestő művészt az Iparművészeti Főiskola nyugalmazott tanárát, aki új utat mutatott az életben. Négy év után számot adhattam tudásomból, az akkori legjobbakból összehívott bizottság előtt. Azóta is ezt az utat járom, és próbálom tudásom maximumát nyújtani ebben a szép mesterségben.” – vallott egy helyütt önmagáról Holtság Károly kecskeméti iparművész, ólomüvegfestő. Gazdag munkásságát olyan épületek színezett üvegfelületei fémjelzik, mint – egyebek mellett – a budapesti Parlament, avagy Szaúd-Arábia magyarországi nagykövetsége, valamint neki köszönhetően kaptak ólomüveg borítást a kecskeméti Wojtyla Barátság Központ bejárati ajtajai is. Ami ez utóbbit illeti, ősidőktől fogva támogatója a népkonyhának, nem csoda hát, ha a szociális intézmény minden lakója ismeri – és önzetlensége, színtiszta jelleme, jóságos lelke okán – tiszteli is. Holtság Károly ismét igencsak rászolgált a dicséretre, ugyanis ma sem „kímélte” a népkonyha gondozottjait; óriási adag borsós tyúktokánnyal és tésztával tisztelte meg a létesítmény szegényeit, plusz frissen sütött rétessel – almás, meggyes ízben.

A neves mesterszakács ezúttal kevésbé közismert oldaláról mutatkozott be a Wojtyla Barátság Központban. A vendéglátás mellett ugyanis egy másik szenvedélyének is hódol, amit így emlegetett: postagalamb-tartás és versenyeztetés. A neves gasztronómiai szakember e különleges hobbijáról, elhivatottságáról mesélt hétfőn a belvárosi népkonyha Wojtyla Akadémiáján. Ezt követően a szociális intézmény étkezdéjében köszöntötte a rászorultakat, majd százhúsz adag borjúpaprikást osztott ki az elmaradhatatlan tejespitével. A páratlan menühöz – szokás szerint – kenyér és sütemény is dukált. (Fotók: Mátyus István)

Facol Lajos, a Vidám Törzsasztal Társaságának képviselője, valamint a helyi Németnyelvű Evangélikus Egyházközösség vezetője, Cornelia Rückriegel közel egy hónapja vendégelte meg legutóbb a Wojtyla népkonyha sorsközösségét. Szombaton tálalás után immáron mindketten régi ismerősként köszöntötték a rászorultakat, hisz rendszerint együtt jelennek meg az étkezdében. Imádságot követően százhúsz adag gulyáslevest szolgáltak fel közösen a szegényeknek, Makány Tamás önkéntes aktív segédletével. A vasárnapi hidegcsomagok ezúttal dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek adományából jutottak el az elesettekhez. (Fotók: Tódor Norbert – archív)

Újhidy Tibor a közismert sportszakember látta vendégül a Wojtyla Barátság Központ szegényeit a mai napon. A kecskeméti Spartakus Sporegyesület elnöke - országosan ismert asztalitenisz szakember - a sporton keresztül vázolta fel a küzdeni tudás szükségességét a rászorulóinknak. Munkája során gyakran találkozik nehéz sorsú fiatalokkal is, és fő célja, hogy a hátrányos helyzetű embereknek is felzárkózási lehetőséget biztosítson. Elérzékenyülten beszélt egy tehetséges tanítványáról - Szvitacs Alexáról - aki súlyos betegsége után, hatalmas lelkierővel kezdte újra az életét. Emberségből, segítőkészségből a támogatói jelesre vizsgáztak. A mai napon azonban támogatónk felénk tett tanubizonyságot nagylelkűségéről, emberségességéről. Ebédre rizses húst, savanyúságot és süteményt szolgáltunk fel a gondozottaknak. Köszönjük nagylelkű felajánlását!