Mai ebédünk felajánlója a mindenki által nagyon jól ismert csapat vezetője, népkonyhánk egyik fő támogatója, a Gong Rádió tulajdonosa, Tőzsér Judit és családja. Judit asszony elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni az ebédosztásban, azonban Baranyi Ágnest, a Gong Rádió munkatársát megkérte, köszöntse a Wojtyla Ház szegényeit. A menü húsleves és túros tészta volt almával.

Prikkel Antal, a Szentkirályi Szikvíz tulajdonosa évek óta adományoz rendszeresen szódát a Karol Wojtyla Barátság Központ gondozottai számára. A szegények nagy örömmel fogadták az adományt ebben a nagy hőségben.

Százhúsz adag kukoricalisztben forgatott törpeharcsával, köretként burgonyapürével, savanyúsággal kedveskedett szerdán Cserna Enikő a Wojtyla Ház szegényeinek jómaga, valamint az Akasztói Horgászpark és Halascsárda üzemeltetőinek nevében. Örömmel újságolta a népkonyha udvarán tartott harsonakoncert után a hangverseny közönségének, hogy a Magyar Gasztronómiai Egyesület Aranyszalag Minőség tanúsítványát kapta az Akasztói Szikiponty a tavaly októberben megrendezett Budaörsi Halünnepen. Ez annak elismerése, hogy kiváló minőségű pontyhúst tudunk előállítani halgazdaságunkban - adta tudtul Cserna Enikő, majd imádság és asztali áldás után a népkonyha asztalaihoz invitálta a Wojtyla sorsközösséget. Eközben a koncert meghívott vendégeinek halászlét és túrós csuszát szolgáltak fel a szociális intézmény Pintér József termében. (Folytatás a képek után, fotók: Mátyus István)

A fagyasztott pékáruk gyártásával és forgalmazásával foglalkozó, mára nemzetközi hátterűvé vált Fornetti Kft. kezdetektől támogatja a Karol Wojtyla Barátság Központ misszióját. Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy hetente több doboznyi pékárut küldenek a népkonyha szegényeinek ellátásához. A gondozottak ma is nagy örömmel fogadták az 5 karton édes-sós süteményt. (Fotó: Mátyus István)

Versegi János, a Verbau Kft. tulajdonosa és Weninger Richárd ügyvezető időről időre tanúbizonyságát adja kivételes nagylelkűségének. Havonta többször is ehhez hasonlóan kezdődik a Karol Wojtyla Barátság Központ napi ételosztásáról szóló tudósítás. Itt akár be is fejezhetnénk… De talán mégsem… Számos fórumon vitatják a vállalkozók által nyújtott támogatások - mondhatni: társadalmi felelősségvállalás - őszinteségét. Hangoztatják egyesek: csak azért adnak, mert úgyis leírhatják az adójukból; meg nekik ez ingyen reklám… Nos, ehhez képest Versegi János és Weninger Richárd egyszer sem kérte, hogy róluk sajtóanyag jelenjen meg. Igazolást pedig mindenki kap, aki saját cége kasszájából „vesz ki” pénzt - másként nem is lehet, ez így szabályos. Weninger Richárd egyébként tegnap tett látogatást a Wojtyla Házban, és újólag hangsúlyozta: szándékuk változatlan, a jövőben is támogatják a kecskeméti népkonyha test- és lélekmentő misszióját. E két önzetlen vállalatvezető jóvoltából kedden csirkeragu levest és lekváros prézlis tésztát fogyaszthatott az intézmény százhúsz gondozottja kenyérrel, süteménnyel - utóbbi a népkonyha egyik ellátottjának ízlését, keze munkáját dicsérte. (Fotók: Mátyus István)

Csendült a citeramuzsika, szólt az ének hétfőn a Wojtyla Barátság Központban. A Mihály Kertje Kecskeméti Waldorf Iskola három kis növendéke játszott hangszerén ételosztás előtt a népkonyha ebédlőjében. Népzenei hangversenyük apropója az volt, hogy iskolájuk szülői közösségének összefogásával valósulhatott meg a hétfői étkeztetés az intézményben – aznap ők támogatták ugyanis a gondozottak szociális ellátását. (Fotók: Mátyus István)

Haincz József toppant be újból a népkonyha kapuján vasárnap délben. Ez pedig alighanem azt jelenti, ismét eltelt egy hónap utolsó „jelentkezése” óta. A sorsközösség régi, hűséges támogatója havonta egy ebédmeghívással jár a szociális intézmény szegényeinek kedvébe, ennyivel is gyógyírral szolgálva nyomasztó terheikre. Akik fél 1-ig betértek az ebédlőbe, nekik egy-egy tányér kolbászos lencsefőzeléket nyújtott át két szelet félegyházi kenyér és egy meggyes pite kíséretében Haincz József. Akik pedig vasárnap megfordultak e helyen, voltak vagy százhúszan - és még Prikkel Antal-féle Szentkirályi Szikvizet is ihattak bőséggel. (Fotók: Mátyus István)

A magyar néphit természetfeletti képességekkel megáldott, a házaknál tejet kéregető vándordiákjáról elnevezett családi vállalkozásban tevékenykedik Izsákon az Alföldi Garabonciás Kft. Kocsis Pál ügyvezető tulajdonos irányításával. Kiskérődző állatok tejének feldolgozásával foglalkoznak, melynek meghatározó alapanyaga a Duna-Tisza Köze pusztáinak háztáji gazdaságaiból felvásárolt, valamint saját kecskefarmjuk mintegy 600 anyaállatából kifejt kecsketej. Sikeres működésüknek és termékeik egyre nagyobb népszerűségének köszönhetően adományozásra is futja bőven Kocsis Pálnak, aki legutóbb szombaton szervezett jótékonysági akciót a Wojtyla Barátság Központban. Ennek keretében 120 adag kecskegulyást, második fogásként ugyanennyi túrós tésztát, kenyeret, süteményt tálaltak fel a népkonyha szorgos önkéntesei: Berenténé Zsuzsika és Klingert Gizella. Az ízletes, gazdag menüt Prikkel Antal Szentkirályi Szikvize tette teljessé, amiből szintén nagy mennyiségben fogyasztottak a nélkülöző emberek. (Fotók: Mátyus István)

Minden úgy történt, akárcsak a mesében. Szombaton 10 óra tájban csengettek a Wojtyla Barátság Központ ajtaján. Azt közölte egy kedves úriember, 600 darab tojást hozott szétosztásra a népkonyha szegényeinek. Hitték is meg nem is az intézmény gondozottai, hisz manapság ki ajánl fel „csak úgy” ekkora adományt. Amikor a kedves ismeretlen elkezdte behordani a tojásokat, akkor vált csak bizonyossá mindenki számára, tényleg nem viccel a „névtelen” idegen. Kérdezték is tőle, hogyan szólíthatják, de ő egyszerűen ennyit mondott: legyen a nevem „Anonymus” – vagyis „Névtelen”. - Nem azért hoztam a tojásokat, hogy önmagamat fényezzem. Jó szívvel jöttem, kérem, fogadják el ezt a kis felajánlást. Jó étvágyat kívánok hozzá! – mondta, majd sarkon fordult, és elhagyta a Wojtyla Házat. A hatalmas mennyiségű tojás látványa mindenkit jókedvre derített. Nem is volt életunt ember egy sem a környéken. Isten áldja meg gazdagon „Anonymus” életét! (Fotók: Mátyus István)

„Olyan vidéken nőttem fel, ahol az embert öntudatlanul is megérintette a szépség és a művészetek. Esztergomban születtem, Visegrádon, Szentendrén tanultam. Már ekkor beleszerettem a képzőművészetekbe és a fotózásba. Mestereim Somodi László festőművész és Mészáros Dezső szobrászművész volt. Gimnáziumi érettségi után megismertem Tatár Miksa üvegfestő művészt az Iparművészeti Főiskola nyugalmazott tanárát, aki új utat mutatott az életben. Négy év után számot adhattam tudásomból, az akkori legjobbakból összehívott bizottság előtt. Azóta is ezt az utat járom, és próbálom tudásom maximumát nyújtani ebben a szép mesterségben.” - vallott egy helyütt önmagáról Holtság Károly kecskeméti iparművész, ólomüvegfestő. Gazdag munkásságát olyan épületek színezett üvegfelületei fémjelzik, mint - egyebek mellett - a budapesti Parlament, avagy Szaúd-Arábia magyarországi nagykövetsége, valamint neki köszönhetően kaptak ólomüveg borítást a kecskeméti Karol Wojtyla Barátság Központ bejárati ajtajai is. Ami ez utóbbit illeti, ősidőktől fogva támogatója a népkonyhának, nem csoda hát, ha a szociális intézmény minden lakója ismeri - és önzetlensége, színtiszta jelleme, jóságos lelke okán - tiszteli is. Holtság Károly igencsak rászolgál a dicséretre, ugyanis ma sem „kímélte” a népkonyha gondozottait; óriási adag sonkás rakott tésztával tisztelte meg a létesítmény szegényeit. Az ízzel, élettel teli étket dr. Jeney Gábor, a kecskeméti Nagytemplom plébánosa osztotta ki mind a százhúsz ellátottnak, aki ezt megelőzően Krisztus Szent Keresztjére emlékeztette az ebédlőben megjelenteket. Elmondta: a kereszt Krisztus halálára és feltámadására hívja fel a figyelmünket. Jézus élt, szenvedett mindannyiunkért, meghalt, majd feltámadt a halottak közül. Ez a mi életpályánk is, amennyiben elfogadjuk az Ő áldozatát. A húsvéti időszak legvégén, Pünkösdkor pedig a Szentlélek eljövetelét ünnepeljük, amely - ha kellőképpen figyelünk jelzéseire - erőt, bölcsességet ad nekünk nehézségeink leküzdéséhez. (Fotók: Mátyus István)