A Hírös Agóra mini-tárlatát tekintette meg a Wojtyla Ház családja kedd délelőtt. „Megyei Panoráma” sorozatban ezúttal Furák Attila grafikusművész, rajzpedagógus alkotásait nézte meg az érdeklődő közösség! A művész így ír magáról: „Életemnek leginkább személyiségformáló korszakának a Hódmezővásárhelyen töltött középiskolai éveket tartom. Főiskolai éveim Szegeden teltek, s csak szerelem vett rá arra, hogy elhagyjam „szülőföldemet”. Tíz éve élek és tanítok Kiskőrösön, a helyi gimnáziumban. Enyhe visszafogottsággal nevezném csak magam alkotóművésznek, hiszen a munka és a fiatal családdal együtt járó mindennapi feladatok kevés teret hagynak a rendszeres alkotótevékenységre. Azt mondanám inkább, hogy hébe-hóba azért rajzolok is. Néhány éve vagyok tagja a megyei Műhely Művészeti Egyesületnek és a lelkes helyi alkotókból álló „Kőrös-Körül” egyesületnek. Boldog embernek érzem magam, mert elégedett vagyok mindazzal, amim van, s bár alkotásra igen kevés időt tudok szakítani, pont a boldogságból fakadó türelem segít abban, hogy kivárjam azt az időt, amikor több mindent tudok papírra vetni mindabból, ami bennem motoszkál.” Érdeklődve néztük meg a grafikát. Nagy képzelőerő kellett, hogy rájöjjünk mit is szeretett volna ábrázolni a művész, de a csapat közös beszélgetése segített megérteni mindenkinek az alkotásokat.

A kecskeméti Vadasparkban járt a Wojtyla Ház családja. Előtte azonban a busszal és kerékpárral érkezett csapat tagjai meglátogatták a Szent Ferenc templomot, melynek építésében alapító-igazgatónk Farkas József is szerves részt vett ki. Azóta a Wojtyla család a kertet, a keresztutat is gondozásába vette a Baracsi virágüzlettel együtt, hogy csodás kert fogadja a látogatókat. 9:30-kor a csapat a Vadaspark bejáratánál gyülekezet, hogy elinduljanak az állatokhoz. A sok vadállat mellett Elzát az oroszlánt is meglátogattuk (vagyis reméljük ő volt az).

Csütörtök délelőtt a Wojtyla Ház művészetekért rajongó tagjai a kecskeméti Görögkeleti templomban jártak, ahol egy idegenvezetéssel egybekötött templom és ikonmúzeum látogatáson voltak. Megismerhettük a templom történetét, berendezését, liturgikus elemeit, a vallás kialakulását, az ikonok jelentőségével. A templom - mindenki tudja - nagyon ritkán van nyitva, ahova csak vasárnap a liturgiára és bejelentkezés alapján lehet be menni. A Wojtyla Ház családjának bejelentkezését nagyon szívesen fogadta a templom és az ikonmúzeum gondnoka, aki az 1 órás túrán nemcsak az érdekességeket mutatta be, hanem kérdéseinkre is válaszolt. Sőt szinte mindenki vett egy-egy ikont, vagy képeslapot a látogatás emlékére. Aki teheti, mindenképp látogasson el egyszer a (buszközpont melletti) templomba, mert csodaszép. Bejelentkezni itt lehet: 0620/5647-652

Testnevelés óra volt ma délelőtt a Wojtyla Ház szegényei részére. Tanárunk ezúttal is Probojáczné Éva volt, aki ismét ügyelt lábaink, karunk, hátunk, vállaink, hasunk állapotára. A frissítő, nyugdíjas torna nagyon jó alkalom, hogy megmozgassuk tagjainkat. Néhány új gyakorlatot is tanultunk, ami a derekunk állapotát is javítja. A frissítő torna óra jól esett fáradt testünknek és fiatalos lelkünknek. A résztvevők Éva nénitől megint kaptak egy kis csokit.

A Wojtyla Ház művészetekért érdeklődő tagjai megnézték a 26. horgász vadász kiállítást a Hírös Agórában. A csoport a szárazföldön élő vadállatok – szarvas, róka, medve – mellett a vízi ragadozókat is megtekintette. Illetve filmet néztek a vaddisznóról és a gímszarvasról, sajnos idő szűkében a többi rövidfilmet már nem tudtuk végignézni. A horgászati részről megismerkedtünk az ősi halászati eszközökkel, a szákokkal, orsókkal, botokkal illetve a zsákmány elfogyasztásához használt kellékekkel is (bogrács). Az emeleti kiállító teremben Walter Gábor Dunai horgászképek című tárlatát is láthattuk. A vendégkönyvbe is írt a csapat emlékül.

Sakk! E szó többször is elhangzott játék közben a Karol Wojtyla Barátság Központ nyugdíjasainak keddi klubdélelőttjén. Két „nagymestert” tisztelhetnek köreikben. Egyikük még a Petőfi Népe sportrovatában is szerepelt jómúltkorában. Ők mérték össze ma tudásukat úgy fél 11 körül. Az összecsapás Jani bácsi – aki súlyos betegségéből épp most van gyógyulóban – vereségével végződött, amit kissé fájlalt is, de végül azonban így sem maradt el a baráti kézfogás. A „lányok” asztalánál feszült figyelemnek nyoma sem volt. Inkább beszélgettek, jóízűen nevetgéltek, de azért a társasjátékokat sem hagyták pihenni igazán. Tálcányi májkrémes kenyér hevert a tálaló előtti asztalon. Nem sokáig, ugyanis 11 órára hírmondónak sem maradt belőle. Tavasz, napsütés, játék, nevetés... Ma különösen jó volt nyugdíjasnak lenni a Wojtyla Házban. (Fotók: Tódor Norbert)

Szerda délelőtt a Wojtyla Barátság Központ nyugdíjas klubjának tagjai a Hírös Agórában jártak, ahol Szutor Gabriella grafikusművész, tojásdíszítő kiállítását tekintették meg. A szebbnél-szebb tojások mindenki tetszését elnyerte. Láttunk motort, bogarakat, ábrázoló tojásokat, csíkos, színes, virágos tojásokat. A tojás a tojásban alkotás volt a legkülönlegesebb. A csoportkép után a vendégkönyvekbe is aláírtunk.

Kedd délelőtt összeült a Wojtyla Ház nyugdíjas klubjának tagjai egy újabb tanácskozásra. Fontos ügyek kerültek napirendre többek között a programok. Így több kirándulásról is esett szó, egy problémát felvetve mindig: a busz. Farkas József alapító-igazgató felvállalta, hogy a klubtagok létszámától függően megszerzi a buszt a kitűzött időpontokra. Szó volt még a kiállítások megtekintéséről, a többi programon való részvételekről is.

Testnevelés óra volt ma délelőtt a Wojtyla Ház szegényei részére. Tanárunk ezúttal is Probojáczné Éva volt, aki ismét ügyelt lábaink, karunk, hátunk, hasunk állapotára. A frissítő, nyugdíjas torna nagyon jó alkalom, hogy megmozgassuk tagjainkat. Néhány új gyakorlatot is tanultunk a mai nap, ugyan ezt várakozás közben nem lehet csinálni, egy kicsit feltűnő lenne a sorban állva, ahogy a karunkat emelgetjük. A torna óra után az ebéd következett.

Játék délelőttöt szerveztek hétfőn a Wojtyla Ház gondozottai számára. A népkonyhájáról és átfogó szolgáltatásairól, változatos programjairól ismert szociális intézményben eredetileg sakkbajnokságot akartak rendezni, de kénytelenek voltak elhalasztani, mert a jelentkező versenyzők egy része betegség miatt nem tudott eljönni. Ezúttal a kártya- és társasjátékosok jutottak főszerephez, de kötetlenül lehetett beszélgetni, újságot olvasni, akinek éppen ezekhez volt kedve. Az asztalok felől fel-felhangzó jóízű nevetések, mosolygó tekintetek jelezték: örömből, jókedvből nem volt hiány.