Kezdőlap
YouTube
Facebook
RSS csatorna
E-mail küldése

Örök zarándokútra indult három elhagyott lélek

| Feltöltve: | Tódor Norbert | Rövid link: http://wojtyla.hu/s_!news/i__85/i__29125
Hozzátartozó nélkül magányosan elhunyt felnőttek – összesen három lélek – hamvait kísérték el utolsó földi útjukra szerdán a Wojtyla Barátság Központ önkéntesei, gondozottjai. Rokonok, barátok, ismerősök nem jelentkeztek az elhunytakért, így végső búcsút sem vett tőlük senki. A gyászszertartáson Farkasné Pásztor Jolán, a Wojtyla Ház társalapítója búcsúztatta az elhunytakat. A népkonyha képviselői közösen elmondott imádsággal emlékeztek az eltávozottakra. Legyen könnyű nekik a föld! Béke poraikra! (Fotók: Tódor Norbert)

Mi sem természetesebb annál, mint feltenni a kérdést: miért éppen velük esett meg ily sorscsapás?

Minden bizonnyal folyton-folyvást az igaz úton igyekeztek járni, Isten dicsőségére élni mindennapjaikat, őszinte alázattal alkotni, szolgálni embertársaikat.

Miért ilyen rendeltetés jutott hát nekik osztályrészül?  A választ aligha tudhatjuk meg. Ez mindörökre az Úr titka marad, amit nem kifürkészni, csak teljes bizalommal elfogadni érdemes.

„Uram, tudom, hogy csak egyet tudok: hogy jó nekem téged követni, és ártalmas téged megsérteni. Nem tudom, mi a hasznosabb számomra, egészség vagy betegség, gazdagság vagy szegénység. Ez a döntés a te akaratodban van elrejtve, amit magasztalni és nem kipuhatolni akarok.” – mondta Blaise Pascal francia matematikus, fizikus, teológus.

Ilyenkor arra is emlékeznünk kell, hogy az Úrban hívő lélek nem a miértekben keresi földi léte értelmét, hanem Krisztus ígéretének él – egészen addig, amilyen mértékkel kiméretik számára evilági napjainak száma.

Gyászunkra nézve ezt tanácsolja Isten Igéje: engedjük el halottainkat. Vegyük komolyan, hogy minden Istené, s amikor ő elhív valakit mellőlünk, nem a miénket veszi el, hanem a magáéval rendelkezik. Szeretteinket is csak egy időre bízza ránk, egy időre ajándékoz meg egymással, hogy addig szeressük és őrizzük egymást.

Amikor pedig ez az idő letelik, adjuk vissza őket neki! Ne is találgassuk, hogy vajon hova kerültek, bízzuk őrá egészen! Istent tisztelő ember nem ragaszkodik halottaihoz, hanem átadja őket Teremtőjüknek.

Jób komolyan vette ezt, s ezért tudta súlyos gyászában elmondani: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!" (Jób 1,21)

Aki Krisztusban van, annak a testi halál nem az élet végét jelenti, csupán a mulandóságot. Mindannak befejezését, ami itt a földi létben oly sokszor nehéz vagy éppen rossz volt. Ezért lehet nyugodt minden hívő ember. Aki arra használta életét, amire kapta, teljes békességgel hagyhatja el, mert – ez olvasható Pál apostolnak a filippiekhez írott levelében. „Akinek az élet Krisztus, annak a meghalás nyereség.”.

Jézus tehát legyőzte a halált, ezért vele és általa mi is félelem nélkül állhatunk felette a földi elmúlásnak.

Pál apostol szavaival: „Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.” (Róma 14,7-8)

Értük szólt ma a lélek harangja:

Vincze Lajosné, élt 61 évet               

Szabó Péter, élt 70 évet                     

Kovács Zsolt, élt 45 évet                  

 

 

 

 

Hirdetés
A szervezetet a
Magyar Élelmiszerbank Egyesület támogatjahirdetés
PDF letöltése PDF letöltése PDF letöltése PDF letöltése hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés