Kezdőlap
YouTube
Facebook
RSS csatorna
E-mail küldése

Vizes élőhelyek világnapja Tiszaalpáron, és Tiszakécskén

| Feltöltve: | | Rövid link: http://wojtyla.hu/s_!news/i__51/i__7456
Vizes élőhelyek világnapja alkalmából a Porta Egyesület kirándulást szervezett február 4-én a Tisza menti városokba. A kirándulásra való invitálás után 45 fő gyűlt össze az alkalom megünneplésére. Az egyesület, a Wojtyla Ház önkéntesei, és segítői vettek részt a kiránduláson. Ezúttal Tiszakécske, és Tiszaalpár volt az úti célunk.
A csapat reggel fél 9-kor indul útnak. Első megálló helyünk Tiszaalpár egyik Katolikus temploma volt, ahol Benedikta nővér előadást tartott a templom életéről. Érdekesség, hogy Tiszaalpárnak három katolikus temploma van, mert ha tavaszi áradáskor a Tisza elönti az egyik templomot, akkor is tudjanak a helyiek fohászkodni Istenhez. A templomból kilépve már várt bennünket következő programunk kísérője Bártól Réka a Kiskunsági Nemzeti Park szakembere. A templomhoz közeli kilátóhoz vitt bennünket, ahonnan látszódott a Holt- Tisza befagyott, csillogó vize. Megtudtuk, hogy itt majdnem minden kétéltű, és hüllő megtalálható, ami Magyarországon honos. Majd elindultunk a Király domb, és a Templom domb között a Holt- Tisza irányába, a helyiek elnevezése szerint a Réten keresztül. Olyan helyre tudtunk most bejutni, ahova nyáron nem lehet, a lápos, vizes talaj miatt. Sajnos nem tudtunk eljutni a végéig, mert volt egy hely az ösvényen, ahol a víz furcsa mód nem fagyott meg. Vezetőnk is értetlenül állt a dolog előtt, hogy lehetséges ez mínusz fokok mellett. A séta után visszaindultunk a buszhoz, és Tiszaalpár másik katolikus temploma felé indultunk. Ez nem csak egy egyszerű templom, mert Szent Benedek Leányai Társasága kolostora, és a Pax öregek otthona is itt van. Érkezésünkkor már Magdolna nővér a templom bejáratánál várt bennünket. Beléptünkkor a freskó, és templom belseje láttán elállta a lélegzetünk, olyan csodás volt. Nemcsak a látvány fogott meg bennünket, hanem a története is, ahogy a nővér mesélte. A második világháború alatt sok szörnyűség történt a templommal. A falak a gránátok, lövedékek nyomát viselte, a freskó alakjainak szeme a katonák célpontja volt. Ezeket elfeledve 1994-ben restauráltatták a templomot, és a freskót. A freskó érdekessége, hogy az egyik búzaszedő lány alakjához, egy nővér állt modellt anno, aki a mai napig ott él a kolostorban. A megdöbbentő történet után körbe vezettek bennünket a kolostorban. Lemehettünk a kriptába, ahol tiszteletünket fejezhettük ki, alapítók, és egykor ott élt nővérek előtt. Látogatást tettünk a káptalanban, ahol a Boldog Asszony Anyánk énekkel búcsúztunk, emlékbe mindenki kapott a kolostorról egy képeslapot, majd Tiszakécske felé vitt az utunk. Tiszakécskére dél körül értünk, így a tiszakécskei Tisza-parti Termálfürdő éttermébe mentünk, ahol már vártak bennünket a finom ebéddel. Ebéd után a városi könyvtár vezetőjével találkoztunk a termálfürdőben, aki elvitt bennünket a Református Templomba. Útközben buszos városnézésben volt részünk, így láthattuk a Katolikus Templomot, Szent István, és Szabolcska Mihály szobrát, a városi könyvtárat, és a Tisza partot. A templomhoz érve újabb megdöbbenés fogadott bennünket. A dísztéglák egy modern, ám mégis tiszteletet övező légkört adnak az épületnek. Az épületbe lépve a megszokott református templomok hangulata fogadott bennünket fehér falak, három részen padcsoportok, és egy csodás orgona a főbejárat felett. A templom segéd lelkésze vezetett bennünket körbe. Elmesélte, hogy Tiszakécske két részből áll, Ókécske, és Újkécske. A Református templom Ókécskén van. Érdekessége, hogy egy felújítás során a templomtornyot a másik oldalára áthelyezték, hogy Ókécske felé mutasson. Egy másik különlegesség, hogy a templomnak négy harangja van. A harangoknak kalandos életük volt, ugyan is a háború alatt a négyből hármat elvittek a katonák, a legnagyobbat csak a súlya miatt hagytak ott, majd az 1966-os felújítás után kettő harangot visszakapott. A negyedik csak a 21. században került vissza. A templomhoz tartozik egy általános iskola, és egy gimnázium, ahol református szellemben tanítanak. A templomot elhagyva átsétáltunk az Ókécskei Közösségházba, ahol megnézhettük a Párna kiállítást, a régi időt bemutató kiállítást, és Szabolcska Mihály életét bemutató kiállítást. Majd Újkécskén folytattuk a nézelődést. Az Arany János Művelődési Központban a kecskeméti tűzzománc művész Balanyi Károly kiállítását nézhettük meg. Majd egy ősi mesterséget űző bácsihoz mentünk, aki már nagyon várt bennünket, hogy bemutathassa a kékfestő szakma csinyját- bínyját. Mihály bácsi elmesélte, hogy már 60 éve kékfestő, és nagyon szereti szakmáját, időhiány miatt nem sokáig tudtunk ott lenni, de így is sok mindent elmondott a kékfestő szakmáról. Elbúcsúztunk Mihály bácsitól, majd haza fele vettük az irányt. A kirándulás a vízi élőhelyek felkutatása jegyében zajlott, de egy kicsit átcsapott templomlátogatásba is. Nagyon sok új dolgot láttunk, hallottunk, tapasztaltunk sok jó élménnyel gazdagodott a társaság. Az időjárás is kedvezett, az előrejelzések ellenére szép napos időnk volt egész nap. Már várjuk a következő utat.
Hirdetés PDF letöltése PDF letöltése PDF letöltése PDF letöltése PDF letöltése PDF letöltése
A szervezetet a
Magyar Élelmiszerbank Egyesület támogatjahirdetés
hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés