A Vatikán elutasította a spekulációkat, hogy II. János Pál pápát jövő év elején avatják boldoggá. Ezek a hírek alaptalanok – mondta Tarcisio Bertone bíboros államtitkár újságírók előtt Rómában. Konkrét határozat még nem született, a vonatkozó egyházi eljárásnak néhány további lépést még teljesítenie kell.

Szeretett testvérünk, tanítónk, mesterünk és atyánk, Krisztus szeretett gyermeke, földi képviselője boldog emlékű Karol Wojtyla, II. János Pál emlékét is idézzük ilyenkor, amikor minden szentre gondolunk. Hisszük, hogy élete érdemessé tette őt, hogy ott legyen az üdvözültek sorában. Sokkakkal együtt - a zöbbi között azokkal akiket maga emelt oltárra, vagy ajánlott az Úrnak. Intézményünk, amely névadónk égi kegyelméből és közbenjárásából él mindennap megemlékezik jeles tetteirő, hűségéről és hitéről. A mai napot pedig azzal is gazdagítja, hogy ezen a lapon mi is nyilvánosságra hozzuk Karol Wojtyla atyánk végrendeletét. Istennek legyen hála életéért és szenvedéses, dicsőséges haláláért.

A Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálata ünnepi rendezvénnyel emlékezett meg megalakulásának 15. évfordulójáról október 16-án. Az ünnepséget megelőző sajtótájékoztatón Bíró László püspök, a katolikus tábori lelkészi szolgálat vezetője elmondta: a katolikus katonai lelkészi szolgálat mintegy fél évszázados szünet után indult újra 1994-ben.

1978-ban, azaz 31 éve ezen a napon II. János Pált választották pápának. 1978. augusztus 6-án 80 éves korában elhunyt VI. Pál pápa. Utódjául a Rómában összegyűlt konklávé augusztus 26-án Albino Luciani, olasz bíborost választotta, aki két elődje emlékére az I. János Pál nevet vette fel. 33 nap múltán, 65 éves korában elhunyt, valószínűleg gyenge szíve nem bírta a megterhelést. Egyetlen esztendő alatt másodszor is új főpap került a katolikus egyház élére: 1522-1523 óta először választottak nem olasz származású pápát, a negyedik menetben Karol Wojtyla lengyel bíborost, aki a II. János Pál nevet vette fel.

A ferences rend alapítója 1226. október 3-án, az assisi Porciunkulában adta vissza lelkét a Teremtőnek. A ferencesek azóta a világ minden részén megemlékeznek Szent Ferenc tranzitusáról, vagyis az átköltözéséről a földi életből a mennyei hazába. Az alapítás 800. éve alkalmából meghirdetett jubileumi esztendőben a hazai ferences templomokban a szép és ősi tranzitus szertartását október 3-án vagy 4-én este tartják. Kecskeméten ma (szombaton reggel) volt az első örömünnepi szertartás a főtéri Barátok Templomában, ahol a Ferences Imaközösség valamint a Porta Egyesület Katolikus Munkacsoportja mondta el a tranzitus imáit megemlékezéseit. Megnyilt egy emlékkiállítás is a Szent Ferenc követők kecskeméti emlékeiből a Porta díszteremben. Most délelőtt folytatódik az eseménysor a műkerti Szent Ferenc templomnál.

„Virrasszatok, ...mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok” (vö.Mt 24,42) – ezek a szavak arra a legutolsó hívásra emlékeztetnek, amely abban a pillanatban következik be, amikor az Úr akarja. Ezt a hívást kívánom követni, és azt kívánom, hogy mindaz, ami földi életem része, erre a pillanatra készítsen fel. Nem tudom, hogy ez mikor következik be, de mint mindent, ezt a pillanatot is Mesterem Anyjának kezébe helyezem: Totus Tuus. Szintén anyai Kezére bízok mindent és Mindazokat, akikkel életem és hivatásom során kapcsolatba kerültem. Ezekre a Kezekre bízom mindenek előtt az Egyházat, nemzetemet is és az egész emberiséget. Hálát adok mindenkinek. Mindenkitől bocsánatot kérek. Imát is kérek, hogy Isten Irgalmassága nagyobbnak mutatkozzon gyengeségemnél és méltatlanságomnál. 1979. március 6. (és az azt követő hozzáadások) Totus Tuus ego sum A Legszentebb Szentháromság nevében. Ámen.

Nagyon szépen kérlek titeket, szeressétek az öregeket, a reszkető kezű ősz apákat, a hajlott hátú jó anyákat, a ráncos és eres kezeket, az elszürkült sápadt szemeket, én nagyon kérlek titeket, szeressétek az öregeket!

Karol Wojtyła 1920. máj. 18-án, a Krakkó-közeli Wadowicében született. Apja az osztrák-magyar hadseregben szolgáló katona volt, majd később a megalakuló lengyel közigazgatásban helyezkedett el, anyja otthon nevelte gyermekeit. Fiatal korában több családi tragédia is érte: először nővére halt meg, majd anyja is belehalt második – halva született – leány testvérének szülésébe.

1920. május 18-án született Wadowicében. 1938-ban érettségizik Krakkóban és ugyanitt kezdi meg egyetemi tanulmányait a Jagello Egyetemen 1940-1944-ig, Lengyelország német megszállása alatt egy mészkőbányában, majd a Solvey vegyigyárban munkásként dolgozik. 1946 november 1-jén szentelik pappá. Szentelése után Rómában folytatja tanulmányait. 1948-ban tér vissza Krakkóba. 1953-tól morálteológiai professzorként tanít 1955-ben habilitál a lublini katolikus egyetemen. 1958-tól krakkói segédpüspök, 1964-től krakkói érsek 1967-ben VI. Pál pápa a bíborosi kollégium tagjai közé nevezi ki.

Wadowice, főtér. Ebbe a templomba járt a kisgyermek. Az egyik oltáron a pápa által megkoronázott Szűz Mária-kegykép, amely előtt Lolus (mint nevelt leánya mondja baráti körben szokásos nevén, akivel majd Krakkóban találkozunk) imádkozott mindennap gyermekkorában. Talán tizenegy esztendős lehetett, beadta ő is kérvényét a líceumi felvételre, amikor osztálytársa, a városka Kluger nevű zsidó orvosának fia, mert korábban megtudta az eredményt: mindkettőjüket felvették, Lolus után szaladt a templomba, hogy közölje vele a jó hírt.