Kezdőlap
Kecskemét: 19 C°,
3.6 km/hÉszaki szél, közepesen felhős
33
17
YouTube
Facebook
RSS csatorna
E-mail küldése

A „Virtuózok” döntőse harsonázott a Wojtyla Házban

| Feltöltve: | Tódor Norbert | Rövid link: http://wojtyla.hu/s_!news/i__94/i__28717
Beke Márk harsonajátéka és Gerhát László zenetanár, karnagy zongoraszója hívta ebédre kedden a Wojtyla Barátság Központ gondozottjait a népkonyha étkezdéjében. Előbb azonban nagyszámú érdeklődő társaságában beszámolt zenei karrierje kezdeteiről és pályafutása további alakulásáról a 17 esztendős tinisztár, aki legközelebb a Duna Tv „Virtuózok” című televíziós vetélkedő műsor döntőjében villantja meg tehetségét, a június 1-jei élő adásban. A „Szegények Akadémiája” legújabb előadására mestere, Kuna Lajos is elkísérte. (Fotók: Mátyus István)

Az ifjú művészjelölt a kecskeméti református általános iskola diákjaként került közelebbi kapcsolatba a zenével. Édesanyja beíratta az oktatási intézmény kórusába. Énektanára úgy ítélte meg, kiváló orgánummal áldatott meg, érdemes lenne valamilyen hangszert választania hozzá.

– Kuna Lajos tanár úr már akkor is széles körben ismert volt a városban. Anya egyből javasolta, hogy keressük fel Lajos bácsit, mert ő köztudottan kiváló szakember. Beiratkoztam az M. Bodon Pál Zeneiskolába, trombita hangszerre. Eltelt két esztendő, amikor jelentkeztem egy országos trombita versenyre. A szegedi válogatón átlagos teljesítményt nyújtottam, viszonylag jól szerepeltem. Komoly reményeket fűztem ahhoz, hogy tovább jutok a döntőbe, ám egyetlen pont híján lemaradtam – idézte Márk a kezdeteket.

Felettébb bosszantotta e tény, pedig már a darabokat is félig megtanulta. Sikerre vágyott. Kiderült, nyár elején országos harsona versenyt rendeznek, „hátha ott többre viszem” – gondolta. Kezébe véve új hangszerét lassacskán elkezdett játszani rajta.

– A megmérettetésre vetélytársaim hároméves harsonás múlttal érkeztek, én pedig akkor még alig fél éve tanultam a hangszeren. Hátrányom ellenére első helyezést értem el, ami óriási meglepetés volt mindenki számára; magam is jócskán meglepődtem, mivel mások statisztikailag nagyobb eséllyel indultak. Szívem eleinte a trombitához húzott, de sokak biztatására a harsonára voksoltam, ami idővel nagyon hozzám nőtt. Lajos bácsi és többen a zsűritagok közül rábeszéltek, maradjak ennél a hangszernél, mondván: „annyi rossz trombitás van, legyél inkább jó harsonás”.  

Ettől kezdve minden évben részt vett egy-két versenyen. Megfelelő felkészülési idő és motiváció birtokában mindig elért kisebb-nagyobb sikereket, ami folytatásra ösztökélte, s ez tart mind a mai napig – derült ki Márk szavaiból, majd Kuna Lajos emelkedett szólásra:

– Rendkívül eleven, izgága gyerek volt. Közös óráink is vidám hangulatban, játékosan, szinte bohóckodva teltek – mondta. – Eleinte nem is tanultunk hangszeren, csak „fújkáltunk”. Harsonán tanulni ugyanis meglehetősen komoly feladat, egyik legnehezebb a rézfúvósok közül. Gyors reflexszel nagy mozdulatokat kell tenni játék közben, külön adottság kell hozzá a jó fül mellett. Kiváló reflexe, ami tehát plusz, harsona esetén kifejezetten hasznos, ezért javasoltam Márknak, maradjon e zeneszerszámnál. Időközben a két hangszer közötti „szerelmi dilemma” is eldőlt, a harsona javára, mivel Márkot elért sikerei erősen motiválták, ami jellemző rá mind a mai napig – húzta alá Kuna Lajos.

A Wojtyla Ház ebédlőjében két zenemű csendült fel: J.B. Arban Velencei karneválja – melyet, mint kiderült, mindössze négy-öt idősebb művész tart repertoáron –, valamint Ferdinand David Harsona concertinoját hallhatta a nagyérdemű, Gerhát László zongorajátéka mellett.

Hirdetés
A szervezetet a
Magyar Élelmiszerbank Egyesület támogatjahirdetés
PDF letöltése PDF letöltése PDF letöltése PDF letöltése hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés