Kezdőlap
YouTube
Facebook
RSS csatorna
E-mail küldése

Postagalambjairól mesélt Garaczi János a Wojtyla Házban

| Feltöltve: | Tódor Norbert | Rövid link: http://wojtyla.hu/s_!news/i__94/i__29961
A neves mesterszakács ezúttal kevésbé közismert oldaláról mutatkozott be a Wojtyla Barátság Központban. A vendéglátás mellett ugyanis egy másik szenvedélyének is hódol, amit így emlegetett: postagalamb-tartás és versenyeztetés. A neves gasztronómiai szakember e különleges hobbijáról, elhivatottságáról mesélt hétfőn a belvárosi népkonyha Wojtyla Akadémiáján. (Fotók: Mátyus István)

A Wojtyla Ház fenntartói nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a mindennapi melegétel mellett lelki és kulturális útravalót is adjanak a rászorultaknak. A támogatók közül sokan tartanak olyan informális előadásokat, melyekben az elhangzottak tágítják a sorsközösség tagjainak szellemi látókörét. Legutóbb Garaczi János Venesz- és Gundel-díjas mesterszakács, a Tanyacsárda alapító-társtulajdonosa látogatott el az Egressy utcai épületbe, ahol a Wojtyla Akadémia ismeretterjesztő előadássorozat keretében a postagalamb-tartásról mesélt. Garaczi János hosszú évtizedek óta meghatározó szakember a hazai galambászok körében. Tagja a Magyar Postagalamb Sportszövetség elnökségének, 30 éve vezetője a kecskeméti egyesületnek, egyúttal a régiós tagszövetség első embere.

– A galambtartás nem csupán szenvedély, hobbi, hanem állatszeretet is. A galambok iránti rajongásom nagyszüleimtől ivódott a lelkivilágomba – hangoztatta Garaczi János. – Hatéves voltam, amikor megkaptam az első két galambomat. Emlékszem, Ballószögről a nagymamámmal és nagybátyámmal lovaskocsin mentünk be a kecskeméti piacra. Míg ők gyümölcsöt árultak, addig én vigyáztam a kocsira. Mikor végeztek, mamám kézen fogott és bevitt a piacra. Elmentünk a galambárusok mellett, és azonnal ámulatba ejtettek a kis madárkák. Látva lelkesedésemet az árus könnyen rábeszélt minket a vételre, így kaptam meg életem első két galambját. Eleinte faládában tartottam őket, mindennap gondoskodtam róluk, majd később édesapám épített nekik egy kis házat – emlékezett vissza az előadó.

Később folyamatosan bővült az állomány. Garaczi János galambok iránt szenvedélye a felnőtté válás küszöbén egy időre alábbhagyott, mert „akkor a kétbögyűek jobban érdekeltek”, de miután családot alapított, 1972-től újult erővel belevetette magát a galambászkodás egyedi világába.

– Apósom postagalambokkal foglalkozott, tőle kaptam néhányat. Már nemcsak tartottam az apró jószágokat, hanem elkezdtem versenyeztetni is őket. Tetszett az efféle elfoglaltság, hiszen ebben a sportágban kevés a dopping, a machináció. A kecskeméti egyesületbe 1973-ban léptem be. Törekedtem arra, hogy minél jobb egyedeket vásároljak, utódaik a győzelemért repülhessenek. Belgium a postagalamb hazája, versenyszempontból igazán jó galambokat ott lehet venni. A tanyacsárdás vendégkörömnek köszönhetően a postagalambászok között is jó kapcsolatrendszert építettem ki – tette hozzá.

A postagalamb versenyeken rendszeresen részt vesz galambjaival. Vannak rövidebb, néhány száz kilométeres távok, de gyakran ettől sokkal hosszabbak. Legutóbb, idén júliusban egy 900 kilométeres távot kellett megtenniük a versenyző galamboknak, Észak-Németországból indulva. Garaczi János ötöt nevezett be, ebből kettő az elsők között ért haza. Reggel 5.45-kor indultak, az egyik 19.56-kor, a másik 20.04 perckor landolt Garaczi János galambházának tetején. Megérkezéskor bármilyen fáradtak is a galambok, mindig tesznek legalább egy tiszteletkört otthonuk felett, és erőteljes szárnycsapkodással jelzik abbéli örömüket, hogy épségben visszaérkeztek.

– Sajnos nem minden galamb tér haza a versenyről. Sok veszélynek vannak kitéve ezek a kis madarak; kilőhetik őket, vagy ragadozók áldozatává válhatnak, és akkor még nem beszéltünk az időjárásról. A hosszú út alatt nagyon elfáradnak, hiszen pihenő nélkül teszik meg a távot. Olyan is előfordul, hogy néhány egyed csak egy vagy két hét múlva tér haza. Amikor várjuk őket haza, sokszor barátaim jóvoltából egy kis szurkolótábor is összejön a fogadásukra – jegyezte meg a szakember.

A versenyek során, főként hosszabb távok esetén, a galambok testsúlyuk akár 50 százalékát is elveszíthetik. Ezért nagyon fontos a jó fizikai kondíció, állóképesség.

– Mindennap 4 órakor kelek, hogy megfelelő ellátást biztosítsak a galambjaimat, mielőtt 8-ra bemegyek dolgozni. A minőségi táplálék, gyógyszerek, vitaminok mellett fontos a tiszta környezet, ezért mindennap kitakarítom a helyüket. Egy órát engedem repkedni őket. Vallom, csak annyit várj el tőlük a versenyeken, amit te is megteszel értük – mondta Garaczi János, aki galambjai az évek alatt számtalan díjat elhoztak hazai és nemzetközi versenyekről. Ott voltak többek között az athéni, római és a londoni olimpiai játékokon.

Garaczi János nemcsak versenyeztet postagalambokat, de hazai és nemzetközi megmérettetések zsűrizésében is részt vesz. Többek között abban a megtiszteltetésben is részesült, hogy Poznanban a Postagalamb Olimpia egyik ítésze volt, hazánkat képviselve.

 

 

 

 

Hirdetés
A szervezetet a
Magyar Élelmiszerbank Egyesület támogatjahirdetés
PDF letöltése PDF letöltése PDF letöltése PDF letöltése PDF letöltése hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés