Kezdőlap
YouTube
Facebook
RSS csatorna
E-mail küldése

Postagalambjairól mesélt Garaczi János a Wojtyla Házban

| Feltöltve: | Tódor Norbert | Rövid link: http://wojtyla.hu/s_!news/i__94/i__29961
A neves mesterszakács ezúttal kevésbé közismert oldaláról mutatkozott be a Wojtyla Barátság Központban. A vendéglátás mellett ugyanis egy másik szenvedélyének is hódol, amit így emlegetett: postagalamb-tartás és versenyeztetés. A neves gasztronómiai szakember e különleges hobbijáról, elhivatottságáról mesélt hétfőn a belvárosi népkonyha Wojtyla Akadémiáján. (Fotók: Mátyus István)

A Wojtyla Ház fenntartói nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a mindennapi melegétel mellett lelki és kulturális útravalót is adjanak a rászorultaknak. A támogatók közül sokan tartanak olyan informális előadásokat, melyekben az elhangzottak tágítják a sorsközösség tagjainak szellemi látókörét. Legutóbb Garaczi János Venesz- és Gundel-díjas mesterszakács, a Tanyacsárda alapító-társtulajdonosa látogatott el az Egressy utcai épületbe, ahol a Wojtyla Akadémia ismeretterjesztő előadássorozat keretében a postagalamb-tartásról mesélt. Garaczi János hosszú évtizedek óta meghatározó szakember a hazai galambászok körében. Tagja a Magyar Postagalamb Sportszövetség elnökségének, 30 éve vezetője a kecskeméti egyesületnek, egyúttal a régiós tagszövetség első embere.

– A galambtartás nem csupán szenvedély, hobbi, hanem állatszeretet is. A galambok iránti rajongásom nagyszüleimtől ivódott a lelkivilágomba – hangoztatta Garaczi János. – Hatéves voltam, amikor megkaptam az első két galambomat. Emlékszem, Ballószögről a nagymamámmal és nagybátyámmal lovaskocsin mentünk be a kecskeméti piacra. Míg ők gyümölcsöt árultak, addig én vigyáztam a kocsira. Mikor végeztek, mamám kézen fogott és bevitt a piacra. Elmentünk a galambárusok mellett, és azonnal ámulatba ejtettek a kis madárkák. Látva lelkesedésemet az árus könnyen rábeszélt minket a vételre, így kaptam meg életem első két galambját. Eleinte faládában tartottam őket, mindennap gondoskodtam róluk, majd később édesapám épített nekik egy kis házat – emlékezett vissza az előadó.

Később folyamatosan bővült az állomány. Garaczi János galambok iránt szenvedélye a felnőtté válás küszöbén egy időre alábbhagyott, mert „akkor a kétbögyűek jobban érdekeltek”, de miután családot alapított, 1972-től újult erővel belevetette magát a galambászkodás egyedi világába.

– Apósom postagalambokkal foglalkozott, tőle kaptam néhányat. Már nemcsak tartottam az apró jószágokat, hanem elkezdtem versenyeztetni is őket. Tetszett az efféle elfoglaltság, hiszen ebben a sportágban kevés a dopping, a machináció. A kecskeméti egyesületbe 1973-ban léptem be. Törekedtem arra, hogy minél jobb egyedeket vásároljak, utódaik a győzelemért repülhessenek. Belgium a postagalamb hazája, versenyszempontból igazán jó galambokat ott lehet venni. A tanyacsárdás vendégkörömnek köszönhetően a postagalambászok között is jó kapcsolatrendszert építettem ki – tette hozzá.

A postagalamb versenyeken rendszeresen részt vesz galambjaival. Vannak rövidebb, néhány száz kilométeres távok, de gyakran ettől sokkal hosszabbak. Legutóbb, idén júliusban egy 900 kilométeres távot kellett megtenniük a versenyző galamboknak, Észak-Németországból indulva. Garaczi János ötöt nevezett be, ebből kettő az elsők között ért haza. Reggel 5.45-kor indultak, az egyik 19.56-kor, a másik 20.04 perckor landolt Garaczi János galambházának tetején. Megérkezéskor bármilyen fáradtak is a galambok, mindig tesznek legalább egy tiszteletkört otthonuk felett, és erőteljes szárnycsapkodással jelzik abbéli örömüket, hogy épségben visszaérkeztek.

– Sajnos nem minden galamb tér haza a versenyről. Sok veszélynek vannak kitéve ezek a kis madarak; kilőhetik őket, vagy ragadozók áldozatává válhatnak, és akkor még nem beszéltünk az időjárásról. A hosszú út alatt nagyon elfáradnak, hiszen pihenő nélkül teszik meg a távot. Olyan is előfordul, hogy néhány egyed csak egy vagy két hét múlva tér haza. Amikor várjuk őket haza, sokszor barátaim jóvoltából egy kis szurkolótábor is összejön a fogadásukra – jegyezte meg a szakember.

A versenyek során, főként hosszabb távok esetén, a galambok testsúlyuk akár 50 százalékát is elveszíthetik. Ezért nagyon fontos a jó fizikai kondíció, állóképesség.

– Mindennap 4 órakor kelek, hogy megfelelő ellátást biztosítsak a galambjaimat, mielőtt 8-ra bemegyek dolgozni. A minőségi táplálék, gyógyszerek, vitaminok mellett fontos a tiszta környezet, ezért mindennap kitakarítom a helyüket. Egy órát engedem repkedni őket. Vallom, csak annyit várj el tőlük a versenyeken, amit te is megteszel értük – mondta Garaczi János, aki galambjai az évek alatt számtalan díjat elhoztak hazai és nemzetközi versenyekről. Ott voltak többek között az athéni, római és a londoni olimpiai játékokon.

Garaczi János nemcsak versenyeztet postagalambokat, de hazai és nemzetközi megmérettetések zsűrizésében is részt vesz. Többek között abban a megtiszteltetésben is részesült, hogy Poznanban a Postagalamb Olimpia egyik ítésze volt, hazánkat képviselve.

 

 

 

 

Hirdetés
A szervezetet a
Magyar Élelmiszerbank Egyesület támogatjahirdetés
PDF letöltése PDF letöltése PDF letöltése PDF letöltése PDF letöltése hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés