Kezdőlap
YouTube
Facebook
RSS csatorna
E-mail küldése

Tarapcsik Sándor – A vallásos könyvek bűvöletében

| Feltöltve: | Tódor Norbert | Rövid link: http://wojtyla.hu/s_!news/i__94/i__28869
A könyvkötészet klasszikusa, aranykoszorús mester, iparművész, Gyémánt-díjas kézműves compactor, a Kecskemét és Vidéke Ipartestület alelnöke, megszámlálhatatlan mennyiségű szakmai elismerés birtokosa, Tarapcsik Sándor vallott életéről a Wojtyla Barátság Központban. (Fotók: Mátyus István)

Művészi szinten űzi mesterségét, sokszor évszázados könyveket hoz rendbe, restaurálja, újítja meg a sokgenerációs használat során megkopott nyomtatványokat. Kecskemét minden temploma számára rekonstruált már régi könyveket – önzetlenül, társadalmi munkában. Tavaly a Barátok temploma számára helyreállította az 1813-as Szentek élete című könyvet, penészmentesített, díszes bőrbe kötve. Az édesapjától örökölt monogramos családi pecsét ebbe is belekerült, mint minden, általa helyrehozott kiadványba.

– 1963. június 17-én beálltam könyvkötő tanulónak. A kecskeméti Nagytemplomban kezdtem azt a napot édesanyámmal, ahol azért imádkoztam, hogy jó könyvkötő váljék belőlem – ecsetelte pályafutása kezdeteit elcsukló hangon, könnyeivel küszködve a szakma „nagy öregje”, aki idestova 55 éve műveli hivatását.

– Már gyerekkoromban bejártam édesapám munkahelyébe segíteni, így aztán nem hiába kacsintgatott rám a szakma. Bár először arra gondoltam, előbb leérettségizem, aztán kitanulom a mesterséget. Ám hirtelen akadt egy lehetőség a szövetkezetben, hogy egy tanulót felvegyenek, és én lettem a kiválasztott. Beleegyeztem, hogy majd utána leérettségizek. Így is történt – mesélte.

Heten voltak tanulók. Elvégezte a szakmunkásképzőt, sikeres szakmunkásvizsgát tett. Aztán bevonult katonának Kalocsára. Kiskunfélegyházán a hadosztálynál éppen nyomdászt kerestek a könyvkötészet és a nyomda vezetéséhez. Odakerült, és két éven keresztül, az egész katonáskodás alatt a nyomdában dolgozott. Amikor leszerelt, megnősült. „Azt a nőt vettem feleségül, akinek 14 éves korom óta udvaroltam. Most leszünk 48 éves házasok.”.

– Apám itt dolgozott a műhelyben velem élete utolsó pillanatáig. Tőle tanultam legtöbbet, büszkén néztem és csodáltam a kezéből kiadott munkáit. Továbbtanultam, technikusi képesítést szereztem. Megtanultam a szita- és filmnyomó szakmát az Iparművészeti Főiskola kihelyezett tagozatán. Szóval képeztem magam, hogy az ÉPSZISZ szövetkezet vezetéséhez meglegyen a tudásom és végzettségem.

Majd jött a rendszerváltás, és elszéledt a csapat. Jelentős üzletrész volt a tulajdonában, ennek fejében megkapta a szövetkezeti gépek, anyagok nagy részét. Az átállás gyorsan zajlott: egyik nap még ÉPSZISZ volt, másnap pedig Tarapcsik Dinasztia néven dolgoztak tovább. Nem mutatkozott törés a műhely életében, a megrendelők meg sem érezték a változást.

– Mindig annyi munkám volt, hogy korán reggel bejöttem dolgozni, és ha kellett, késő estig a műhelyben voltam. Így ment ez évtizedeken keresztül, míg nyugdíjba nem mentem. Ebből nem lehet meggazdagodni. legfeljebb tisztes módon megélni.

– Miután a fiam leszerelt a katonaságtól, megalakította a Tarapcsik Book nevű céget, én meghagytam magamnak a Tarapcsik Dinasztia részleget, mely még a mai napig is működik. Jó érzés, hogy a fiam folytatja tovább azt, amit a szüleim és én elkezdtünk.

Ma már inkább igényesebb munkákat hoznak Sándor kuncsaftjai, például régi könyveket, bibliákat, hogy kössék be, varázsolják újjá őket. Mint ezek a vallásos kötetek is – mutatott rá az Örök imádás – A legméltóságosabb oltáriszentség című, 1900-ból származó imakönyvre és egy 1930-as kiadású Károli Bibliára.   

– Régi könyveket restaurálunk, és új könyveket kötünk be. Vállalunk szakdolgozatok, diplomamunkák bekötését, vendégkönyvek, emlékkönyvek készítését, étlap és itallap borítókat, fizetőmappákat, különböző hivatalos szervezeteknek szükséges mappákat. Készítünk nagyon szép díszdobozokat, díszhengereket, díszmappákat akár sorozatgyártásban is, spirálozást, illetve képek kasírozását, paszpartu készítését. Nagyon különleges dolgokat is csinálunk, például a fésűs metszést, aranymetszést, amit a papság a 17-18. században alkotott.

– Életem nagy lehetősége volt, amikor II. János Pál pápa Magyarországon járt 1991-ben, én kaptam a megtisztelő feladatot, hogy készítsek neki egy szakácskönyvet. Az „Álld meg Urunk, asztalunkat – Régi ünnepek a konyhában karácsonytól karácsonyig” komoly sikernek bizonyult, jobban megismertek, elterjedt a nevünk, vállalkozásunk híre – nyilatkozta a mester, aki egy kérdésre válaszolva azt is elárulta, hogy e munkájára a legbüszkébb.

Többek között a magyar Parlamentet is a megrendelőik között tisztelhetik. „Eddig mintegy tízezer kötetet adtunk át nekik”. Komoly ügyfélkörük van, még külföldről is keresik őket.

– Visszagondolva elmondhatom, hogy eddigi életem sikeres volt. Egészségileg is minden rendben, hiszen kórházban még nem voltam egy napot sem. A munkámban is eredményesnek érzem magam, örömömet lelem benne.

Tengernyi fiatalt nevelt ki könyvkötő szakmunkásnak. Akad olyan köztük, aki külföldön él. „Arra is nagyon büszke vagyok, hogy az én kis műhelyemből került ki egyszer az országos első helyezett, pedig nagynevű nyomdák tanulóival vetélkedett.”

Amikor elkezdte első nap a munkát, és kezébe vette az első szerszámot, nem is álmodta volna, hogy ilyen sikeres lesz – jelentette ki Tarapcsik Sándor nagyszámú hallgatóságának.

 – Ott van a falon sok kitüntetés: Aranykoszorús mester, Kiváló dolgozó, Életmű-díj, fel sem tudom sorolni mind. 2015 decemberében pedig Gyémánt-díjas könyvkötő lettem, az Országos Könyvkötő Egyesület adományozta. 2017 őszén átvehettem a Magyar Kézművességért Díj arany fokozatát. Ezek abszolút szakmai elismerések. Büszke vagyok rájuk, mert szakemberek ítélték oda.

– Nagyon sok örömforrás akad az életemben. Például egy idős néni behozott egy régi, szakadt Bibliát. Megjavítottam. Amikor érte jött, nem akarta elfogadni. Azt mondta, ő nem viszi el más Bibliáját, mert ez nem az övé. Már majdnem megijedtem, hogy elcseréltük, de meglett a bizonyíték, hogy az övé: hátul bele voltak írva a családtagjai adatai, erről ráismert. Nem is gondolta, hogy ilyen szép lesz a renoválás után.

Tarapcsik Sándor a Nagytemplomban köszönte meg a Jóistennek életpályáját. Ahogyan 55 évvel ezelőtt segítségét kérte, amikor első nap elkezdett dolgozni. „Nagyon hálás vagyok az Úrnak, rendkívül sokat adott nekem lelki értelemben” – vallotta meg keresztény hitét.

Két gyermekük született. Sándor fia viszi a céget, Kati lánya a Református Iskolában tanít.

A Tőserdőben egy kis nyaralót birtokol. Ott szokott összejönni a család. Van egy kis csónakja is, amikor fáradt, elmegy csónakázni. „Lemegyek a Tiszán néhány kilométert, és visszaérve kitisztul a fejem, megnyugszom. Kell néhány óra magány mindenkinek, úgy hiszem.”

– Emellett nagyon szeretem a zenét, csodálatos hi-fi berendezéseim vannak, meg egy szuper tévém. Rajongom a szórakoztató elektronikáért.

A Wojtyla Házat is szóba hozta, mert állandó támogatója a népkonyhának. „A vallásos emberhez hozzátartozik a segítőkészség. Mindig segítenünk kell a rászorulókon. Ez fontos!”

Hirdetés
A szervezetet a
Magyar Élelmiszerbank Egyesület támogatjahirdetés
PDF letöltése PDF letöltése PDF letöltése PDF letöltése hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés hirdetés