KALOCSA-KECSKEMÉT ÉRSEKÉNEK ÜNNEPI BESZÉDE KALOCSÁN, AZ ÉJFÉLI MISÉN

Krisztusban szeretett Testvéreim!

Ebben az ünnepi órában lelkünk visszaszáll a betlehemi barlangba, Jézus jászolához, amelyről az evangélium hírt adott nekünk.

Látja a mai körbekerített betlehemet is, ahol hitben testvéreink a Szent Katalin templomban a világ minden tájáról odazarándokolt keresztényekkel együtt az éjféli misén vesznek részt. Látja a pásztorok leszármazottait a mai nehéz helyzetben lévő betlehemeiket, akikkel testvérvárosi kapcsolatba kerültünk. A megszokott testvérvárosi kapcsolatokon túl bennünket nemcsak az ott élők kötnek össze, hanem Betlehem legnagyobb szülötte, Jézus Krisztus az emberré lett Isten fia, aki embersége lévén minden ember testvére lett.

Több mint kétezer év múlt el, de az akkori időkkel nagy a hasonlatosság mai korunkban. Az első nagy globalizált világ részesei voltak a Szentföld lakói is, a Római Birodalomé, amelyben a kis nemzetek, családok, egyes emberek egy fölöttes világhatalom akaratát teljesítették parancsnak engedelmeskedve, ahol egy születendő gyermek nem sokat számított.

Isten azonban annak a kornak és a mi történelmünknek is ura, minden hatalom múlandó, csak az Övé örök, még ha nem is látjuk ezt mindig. Jézus kicsiny törékeny gyermekként született, akit nem fogadtak be, már gyermekként életére törtek, mégis nyilvános működése alatt elmondhatta teljes isteni öntudattal: „én kaptam minden hatalmat az égen és a földön” /Mt. 28,18/. Ez a hatalom nemcsak a mindentudásnak, a mindenhatóságnak, hanem a szeretetnek is a hatalma. Megtestesülésével magához akar vonzani, ezért is született emberként, hogy mindannyian testvérei lehessünk.

Nemzeti nagy költőnk, Petőfi Sándor születési helyéért három város is verseng megyénkben. Jézus betlehemi születési helye biztos történeti tény, amit már előre megjövendöltek a próféták, az evangélium hírt adott róla. Kezdettől a keresztények emlékezete megőrizte a II. századi Szent Jusztintól kezdve a nagy bibliafordítóig, Szent Jeromosig. Ők ott is éltek és tanúskodnak róla.

De mit ér nekünk a történeti tény, ha lelkünkben nem rezonál Jézus születése. Angelus Silesius német költő írja: „Hiába születik Krisztus akár ezerszer is Betlehemben, ha benned nem él, örökre elvesztél.”.

János evangélista Jézus világba jöttéről felpanaszolja: hogy a „tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, annak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek” /Jn 1,11-12/. Hogyan kell Őt befogadnunk, hogyan szülessen meg a mi lelkünkben?

Először is hitünkben, hogy Ő az Isten Fia. Nemcsak a történelem kiváló személyisége. Hozzámegyünk akárcsak a pásztorok isteni indíttatásra, keressük, hogy megtaláljuk Őt. Nem elég vele szemben a tolerancia, bár ebben a szekularizált világban sokszor még azt sem kapja meg.

Be kell fogadnunk az evangélium szavát, mert azt maga Jézus tanítja. Hittel kell vennünk a szentségeket, mert azt Jézus adja. Az Eucharisztiában önmagát adja.

A szeretet gyakorlásában is befogadjuk Őt, azok a betlehemiek, akik nem adtak szállást Szűz Máriának és Józsefnek, nem Isten tagadásból tették, hanem egyszerűen kényelmetlen lett volna számukra egy várandós asszony. Valójában szeretetlenségből nem tették. A szeretet tettei nélkül nem lehet igazán befogadni Jézust. Hiszen ő mondja: „amit egynek, a legkisebbnek tettétek, nekem tettétek” /Mt 25,45/. Különösen bőséges alkalom adódott ez a természeti csapásoktól sújtott országunkban ebben az esztendőben is.

Az imádás is hozzásegít bennünket, hogy megszülessék lelkünkben. Azzal, hogy megadjuk a köteles hódolatot, a dicsőítést. Nem Istennek van szüksége a mi dicsőítésünkre, hanem nekünk, mert ezáltal tudunk felemelkedni és nem ragadunk le a bálványok, a sztárok, vagy legrosszabb esetben önmagunk dicsőítésére.

A befogadás az elhíreszteléssel, a misszióval válik teljessé. Jézus születését már a csillag is jelezte. Az angyalok, pásztorok ezt el is híresztelték. Az ő nyomukban, családunkban, környezetünkben, hitoktatásban tovább kell adnunk, amit róla megtudtunk, mert a hit, hallásból ered. Nem hallgathatunk Isten nagy szeretetéről. Annál is inkább, mert olyan sok baj oka az erkölcsi válság. Az egyedüli eredeti megoldást Ő tudja adni.

Ha nincs alapja az erkölcsi rendnek, sem a szigorú törvények, a rendőri felügyelet, a börtön gyökeres orvoslást nem tud adni. Az erkölcsi rendnek alapja az emberi méltóság, mert Isten képére teremtettünk. Az Isten képére teremtett ember eszményi megvalósítását Jézus Krisztus, az Isten Fia adja. Ezért Isten dicsőítéséből kell kiindulni, hogy jobb, békességesebb világban élhessünk. Ez az evangélium örömhíre, amit meghirdettek az angyalok, a pásztorok és mi továbbadjuk. Olyan hír, ami mindig hír marad, időszerű mondanivalója van. Jézus testi születése időhöz, helyhez kötött, de lelkünkben ma is megszülethet. „Nagy öröm ez nekünk és az egész népnek” /Lk 2,11/

Amen.

Forrás: Dr. Bábel Balázs érsek

Kövessen minket a Facebookon is!