Napi Evangélium - \"Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.\"

Abban az időben Jézus a (Szent)lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindnyájan igazat adtak neki, de meglepődtek a magasztos igéken, amelyek ajkáról fakadtak. Lk 4,14-22a

Elmélkedés

Az evangéliumokat olvasva gyakran találkozunk olyan történetekkel és példabeszédekkel, amelyek hasonlítanak egy-egy élethelyzetünkre. Mintha csak rólunk szólna néhány jézusi beszéd, oly könnyen felismerhetjük magunkat a szereplőkben. Természetesen nem szívesen azonosulunk a negatív szereplőkkel, bár kétségtelen, hogy rossz tulajdonságaink talán bennünk is megvannak. Inkább a jézusra figyelő, s az ő jótéteményeiben részesülők állnak közelebb a szívünkhöz. A mai evangélium szerint, amikor Jézus felolvas a szentírásból a názáreti zsinagógában, ő is magára ismer a prófétai jövendölésben. Rögön egyértelműen hallgatói tudtára adja, hogy az ő személyében beteljesedtek a felolvasott szavak. Ezt mi soha nem mondhatjuk el magunkról, de mindenképpen érdemes úgy olvasnunk a bibliát, hogy az egyes jelenetek szereplői helyébe képzeljük magunkat.

Kövessen minket a Facebookon is!