Balázs áldást osztott Balázs érsek Kalocsán
\"Szent Balázs püspök, vértanú őrizzen meg téged a torokgyíktól és minden más egyéb bajtól...\"
Így mondja el a pap az áldást Szent Balázs napján, és a hívek fejet hajtanak a kétágú gyertya előtt. Vasárnap ezt a nemes szolgálatot végezte főtemplomában Kalocsa-Kecskemét érseke. A szentbeszédét Barotai Imre atya címzetes kanonoknak köszönhetően megismerhetik hallgatóink is.
Babits Mihály: Balázsolás
Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én,
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól s a veszedelmes mandulák
lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
magasabb szellemek - de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs!
ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén -
mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan oly megadón
hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs!
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér izét,
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír el az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.
Február hónap legnépszerűbb szentelménye a Szent Balázs emléknapján kiosztott torokáldás. Szent Balázs szebasztei püspök Diocletianus és Licinius császárok uralkodása alatt halt vértanúhalált Kappadóciában. A legenda szerint nagyon szerette az állatokat, úgyhogy azok barlangja köré csoportosultak és áldását várták. Egyszer pedig egy fiút mentett meg a haláltól, amikor kivette a torkára akadt halszálkát. Máskor egy asszonynak malacát elragadta a farkas, de a szent imádságára vissza is vitte. Az asszony hálából gyertyát és ételt vitt a már börtönben levő püspöknek, aki megígérte, hogy mindenkit megáld, aki hasonlóképpen hozzá folyamodik. Ez a három esemény ragadta meg az emberek figyelmét, úgyhogy ha valakinek torkán szálka akadt meg, Keleten már a 6. században ezt kellett mondani: „Balázs vértanú és Krisztus szolgája mondja: Vagy le, vagy föl!” Nyugatra is csakhamar átszármazott tisztelete, és a 13. században általánossá vált. Akár ember, akár állat megbetegedett, gyertyát áldoztak Szent Balázs tiszteletére. Napján vízszentelés is volt, amely vízzel meghintették a templom elé hozott állatokat.
