Napi Evangélium - \"Egy vakot vezettek Jézushoz, és kérték, hogy érintse meg.\"

Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?” Az fölnézett, és így szólt: „Látom az embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának.” Erre ismét rátette kezét a vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent. Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: „Erről senkinek se beszélj a faluban!”

Elmélkedés:

Márk két olyan történetről is beszámol evangéliumában, amikor Jézus vak ember adja vissza a látását. Az első a betszaidai vak meggyógyítása (Mk 8,22-26), amelyről ma olvastunk, a másik pedig a jerikói vak meggyógyítása (Mk 10,46-52). A két történet főbb elemei sokban különböznek. A jerikói vak esetében a világtalant, aki hangosan kéri Jézus segítségét, az emberek inkább távol akarják tartani a Mestertől. A csoda, amely a történet szerint a vak hitének a jutalma, mindenki szeme láttára történik. Jézus a szavával gyógyítja meg, azonnal visszanyeri látását és követni kezdi gyógyítóját.
A betszaidai vak esetében az emberek vezetik Jézushoz az embert, akit ő kivezet a faluból, hogy senki se lássa őket. A vak hite nem játszik szerepet a csodánál. Nem csupán szavakkal történik a gyógyulást, hanem Jézus rátette kezét. A vak nem azonnal, hanem csak fokozatosan nyerte vissza látását és nem indul el Jézus nyomában.
Az elbeszélések a hit különböző útjait jelképezik számunkra. Más-más utakon juthatunk el az igazság megismeréséhez és az Istenben való hithez. De ezen az úton mindig Jézus vezet bennünket!
© Horváth István Sándor

Kövessen minket a Facebookon is!