November 11. hétfő, Márton
Hírek, események 2008. február 25. 13:28

Az idegsebészet csodái: interjú dr. Barzó Pál professzorral

Képgaléria
Az idegsebészet csodái: interjú dr. Barzó Pál professzorral
A Szegedi Orvostudományi Egyetem egyik nemzetközi hírű intézetének, - az Idegsebészeti Klinika - tanszékvezető professzorával, igazgatójával beszélgetünk. A kecskeméten is oly sokak által ismert és tisztelt Dr. Barzó Pál, (43) megdöbbentően fiatal professzor. Jelenléte a katedrán azt is mutatja, hogy generáció váltás történt és történik a tudományosság fórumain.
- A világ egy tehetséges fiatal elé számos lehetőséget kínál. Önt mi ragadta meg ilyen erősen a szakterületén? - Az indíttatás a családomból fakad. Édesapám szintén orvos, ő Miskolcon tüdőgyógyász főorvos, igazából az ő nyomdokain indultam el annak ellenére, hogy a család miután látta, hogy édesapám is mennyit dolgozik nem igazán támogatta szívből azt, hogy én is követem nyomdokait. Az idegsebészet úgy kristályosodott ki, hogy az anatómiai és élettani tanulmányok során rácsodálkoztam az emberi test titkaira és a magam részéről az agyat tartottam a legcsodálatosabbnak. Ezen belül pedig magát a tudatot. Harmad-negyedévesen jöttem arra rá, hogy az lenne a legszebb, ha az emberi tudatot meg lehetne fejteni. Hogy ez gyakorlatilag az agyon belül hol lokalizálható illetve, hogy mi lehet a funkcionális alapja? Nyilván nem lehet megoldani ezt a kérdést, de talán többet lehet tudni, ha a központi idegrendszerrel foglalkozik az ember…. Maga a sebészet pedig azért vonzott, mert 20 évvel ezelőtt a neurológiai megbetegedések amik nem igényelnek sebészi ténykedést, sokszor nagyon bonyolult, hosszú kezelést igényeltek. Az idegsebészetben pedig viszonylag gyorsan lehet látványos eredményeket elérni, és sok esetben abetegek életét szinte pillanatok alatt meg lehet menteni vagy meg lehet állítani az állapotromlást. - A laikus is megfigyelheti: a szív, az ér és az ideg sebészet naponként csodákat művel. A medicinát sok szempontból újrafogalmazza egy fiatal sebész generáció… - Ez egy különleges korszak, amikor át kell írni a tankönyveket. De ne felejtsük el: nem bűvészkedésről szól. Maga az idegsebészet például eléggé bonyolult szakma, talán a szívsebészethez tudnám még hasonlítani. Ez a két olyan kiemelkedő ágazat az orvostudományon belül, ahol igen hosszú előtanulmányok kellenek ahhoz, hogy az ember ezen a szakterületen a bonyolultabb, speciális műtéteket is fölvállalja. A hat éves orvostudományi egyetem elvégzése után 24-25 évesen még idegsebészetből szakvizsgát kell tenni. Újra hat év. Leghamarabb 30 éves korára mondhatja az ember azt, hogy most már az idegsebészet alapjaival nagyjából tisztában van. Ha specialitást akar még ezen belül vállalni, - akár gerinc, akár koponyabázis vagy érsebészetet - akkor még 3-4 év plusz extra ráfordítás szükséges. Érett idegsebésszé harmincöt-negyven évesen válik az ember. Akkor persze még nem beszéltünk a tudományos múltról, mert meg kell szereznie a tudományos fokozatokat a phd-t, a kandidatúrát. Ha pedig klinikai intézetvezetőnek nevezik ki, akkor nagydoktorival is kell rendelkeznie. - A vakok látnak, a süketek hallanak, a bénák újra járnak…. Bibliai kor? - 2000. évig volt az agynak az évtizede, 1990-2000-ig hihetetlen nagy fejlődés ment végbe. Tulajdonképpen megváltás volt az, ami a tudományban, technikában létrejött. És az csak a kezdet volt. Olyan betegségeket lehet már most szinte néhány óra alatt gyógyítani, - vagy legalább is jelentősen javítani - mint a Parkinson-kór, vagy epilepszia, amikor egy néhány milliméteres roncsolással vagy elektróda beültetéssel újra elviselhetővé tehető az életük. Vannak beültethető szerkezetek, amelyek a fülnek a teljes - hallókészülékét - helyettesíthetik. Amerikában olyan kutatások vannak folyamatban, melyek arra törekszenek, hogy a szemet is helyettesíteni lehessen …. - A SZOTE egyik kimagasló tudományos műhelye az idegsebészet. Honnét hívja a munkatársakat? - A titok az alapokban van. Elődöm dr. Bodosi Mihály professzor úr, Magyarország egyik legjobb idegsebésze. Még jelenleg is aktív. Ő volt az, aki minden szempontból – ide értve a csapatépítést is - erősen megalapozta a helyzetemet. Nekem a tovább építés jut. A gerincsebészet jelentős fejlődésnek indult, mely köszönhető persze munkatársaimnak – a többi között és kiemelkedő teljesítménnyel - dr. Elek Péternek is, akivel vállvetve dolgozunk egy stabil gerincsebészeti központ létrehozásán. Ezek sorába tartozik a nyaki porckoronprotézis behelyezése vagy speciális gerincstabilizációs műtétek végzése. Továbbléptünk az érsebészetben is. Megteremtődött annak a lehetősége, hogy a nyaki érszűkületeket katéteres tágítással gyógyítsuk. Ugyanígy az agyvérzést okozó érzsákokat, az aneurizmákat már katéterrel tudjuk elzárni. A legnagyobb lépés, hogy a bázis tumorokat pici kulcslyukból is operálni tudjuk. A szemöldökből egy 3 cm-es lyukból akár fél ökölnyi daganatot is el tudunk távolítani. Régen egy hatalmas nagy vágást kellett a hajas fejbőrön tenni, ami sokkal hosszabb ideig gyógyult. Csináltunk olyan műtéteket is szívmegállásban, a beteg lehűtésével, amely Magyarországon egyedülállónak számít és Európában is csak kevés helyen tudtak ilyet elvégezni. - Közben persze jobb esetben normális emberi életre is szüksége van. Család, szabadidő, barátkozás… - Miután a hét szinte minden napján nagy műtéteket csinálunk, sőt, sok esetben hétvégén is készenlétben vagyunk, nagyon kell figyelni magunkra, hogy ne égessük még pluszban szervezetünket. Viszonylag korán – este tíz körül - le kell feküdnöm. Természetesen nem dohányzom; kávét még sohasem ittam. Kötelességemnek érzem, hogy mindent megtegyek annak érdekében, hogy eredményesen szolgáljam a betegeinket, hogy segíteni tudjak rajtuk. - Nem fél, hogy a megérdemelt, de mégis csak fiatalon Önre köszönő siker összeroppantja. Átalakítja a személyiségét. És elapad az a tiszta forrást, amiből gyerekkorától kezdve táplálkozott az ambíciója? - A siker arról szól, hogy az embert ünneplik. Én annyit dolgozom, hogy erre környezetemnek nincsen lehetősége, és így szerintem remélem, hogy nem tudnak eltorzítani. Állandóan a műtőben vagy a betegekkel vagyok, annyira le vagyok a munkámmal terhelve, hogy nem tudom a sikert megélni, úgy mint egy énekes, vagy filmsztár. Én úgy érzem, olyan maradtam, mint voltam. Ebben nagyon sokat segít a család és főként a feleségem. Nagyon jó visszacsatolási rendszer: amikor azt érzik, hogy türelmetlen vagyok, vagy máshogy szólok hozzájuk megmondják, hogy álljak le egy kicsit, és nézzen magába, professzor, apuka!

Kövessen minket a Facebookon is!