II. János Pál boldoggáavatásához közeledve
Az olasz főpap fiatal megyéspüspökként 1991-ben vett részt először ad limina látogatáson. Ekkor alkalma volt négyszemközt megkérdezni a Szentatyát, hogyan volt képes a merénylet után visszatérni a Szent Péter térre? A pápa kissé meglepődve nézett rá, és ezt válaszolta: „A támadás alatt egy anyai kezet éreztem, amely visszatartott a halál küszöbétől. Attól a naptól tudom, hogy az életem az ő kezében van. Azóta nincs bennem félelem. Minden napom ajándék, melyeket a Mária karjaiban lévő Jézusnak kell felajánlanom.”
Két évvel később La Vernában találkozott a pápával a püspök, ahol Szent Ferenc a stigmáit kapta. A ferences atyáknál együtt vacsoráztak. A pápa az asztalnál a következőket mondta: „Itt és Assisiben született a ferencesség, és valami módon ezáltal született újjá a kereszténység! Ma is újjá kell születnie a kereszténységnek. Szükségünk lenne egy olyan emberre, mint Szent Ferenc!” Elhallgatott, beszédes hosszú csend következett. Tekintete azonban sokatmondó volt, mintha azt kérdezte volna: „Készek vagyunk-e az újjászületésre?” A pápának e felszólítása ma is elevenen él a bíborosban.
II. János Pál pápa 2003-ban Comastrit kérte fel a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatának a vezetésére. A lelkigyakorlat után magánkihallgatáson fogadta őt az akkor már igen beteg pápa, hogy megköszönje fáradozását. Beszélgetés közben egyszer csak nagy nehezen felkelt a Szentatya a karosszékéből, egy piros dobozt tartott a kezében, és azt mondta: „Hálám kifejezéseképpen szeretnék egy olyan keresztet adni önnek, mint amilyen az enyém.” Szavait kétféleképpen lehetett érteni. Az olasz főpap a második jelentést megragadva viccesen mondta a pápának: „Szentatyám, ön nem tud olyan keresztet adni nekem, amilyen az öné.” II. János Pál értette a tréfát, elmosolygott, majd mellkeresztjére mutatott és pontosított: „Akarom mondani, mint ez a kereszt…”
Egy évvel később, 2004-ben a beteg pápa elment Loretóba. Akkor már a liftbe is alig tudott beszállni, amely felvitte az oltáremelvényre, ahol a szentmisét pontifikálta. A kiszállásnál várta Angelo Comastri, aki akkor már érseki rangban a kegyhely főpapja volt. Köszöntés gyanánt azt akartra mondani Őszentségének, hogy bátorság, Szentatyám. De a pápa megelőzte: „Hogy van excellenciád? Hajrá! Előre, Isten segítségével!” Az érsek szóhoz se jutott, annyira meg volt illetődve, és csak magában állapította meg: „Ennek az embernek már nincs ereje, de azzal foglalkozik, hogy másokba erőt öntsön. Igazi jó pásztor, aki az egész életét odaajándékozza másokért.
Comastri érseket 2005 februárjában nevezte ki a pápa a Szent Péter-bazilika főpapjának. A fizikailag már nagyon gyenge II. János Pál ekkor is fogadta és többek között a következőket mondta neki: „Az az ön feladata, hogy a bazilika sziklakövei beszéljenek e hely történetéről. Elsősorban arról szóljanak, hogy egyetlen szikla van, és az Simon, a galileai halász, akinek Jézus a kőszikla, vagyis a Péter nevet adta.” Az érseket, aki egyben a pápa vatikáni általános helynöke is, ez az útmutatás segíti ma is mindennapi feladatinak végzésében a világ legnagyobb templomának és a világ legkisebb államának irányításában.
Utolsó találkozásuk 2005. április elsején történt. A pápa lengyel titkára hívta telefonon és közölte, hogy a pápa haldoklik, ha gondolja, jöjjön köszönteni és utolsó áldásban részesülni. Sietve érkezett, odavezették a pápa betegágyához. Őszentsége már nagyon nehezen vette a levegőt. „Megérkezett Loreto!” – mondta a titkár, és megérintette a betegágyán fekvő pápa kezét. Ő kinyitotta a szemét, ránézett az érsekre, és alig hallható hangon suttogta: „Nem Loreto, hanem Szent Péter!” Comastri azt mondta a pápának, hogy éppen most kezdte meg szolgálatát a Szent Péter-bazilikában, ahová Őszentsége kinevezte, és kérte áldását. A haldokló pápa ránézett, megpróbálta felemelni kezét, de már nem volt hozzá ereje. Tekintete azonban közvetítette a szív áldó szándékát.
A temetési szertartás megszervezése már jelentős részben Comastri érsek feladata volt. De a sírra helyezett nyitott evangéliumos könyvet lapozgató, majd becsukó szálfuvallatot nem ő tervezte meg. Az az üzenet mástól jött, és tartalma ilyesféle lehetett: „Ő már befejezte itt a tevékenységét. Most rajtatok a sor. Nyissátok ki az evangéliumos könyvet, és éljétek, ahogy ő élte, Isten Igéjét.” Szerdahelyi Csongor Magyar Kurír
Forrás: Magyar Kurir
