Folytatódtak az ünnepi szertartások

Nagypénteki eseményekről, Jézus kereszthaláról és sírba tételéről emlékeztek a Szent Miklós templomban, ahol Bárkányi Ernő templomigazgató vezette a szertartás menetét. Képeinken a kereszt előtti hódolat, mint Krisztus megváltásának legfőbb jele jelenti a hívő emberek számára a Krisztusi szeretetet és az emberek iránti szeretetének beteljesülését.

Nagypénteken az egyházban nincs mise, mert ezen a napon maga Jézus, az örök főpap mutatja be az áldozatot. Téves és kerülendő kifejezés a csonka mise. Nagypénteken igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros öltözékben végzi – a piros a vértanúság liturgikus színe. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt arcra borulnak. Ezt követi az igeliturgia: az olvasmány Isten szenvedő szolgájáról szól, majd a szentlecke után János evangéliumából olvassák fel Jézus szenvedéstörténetét, a passiót. Ezután következnek ünnepélyes formában az egyetemes könyörgések. Majd körmenetben behozzák a keresztet, amely előtt tisztelegve minden hívő kifejezheti háláját és imádatát a megfeszített Krisztus iránt. Az igeliturgiát áldoztatás követi, a nagycsütörtöki misén konszekrált kenyérrel. A szertartást egyszerű könyörgés zárja, nincs áldás, nincs elbocsátás.

Kövessen minket a Facebookon is!