A NÉV KÖTELEZ - BIT – BOLYAI ISTKOLÁK TALÁLKOZÓJA

Április 14-17-ig került idén megrendezésre a már hagyományossá vált Bolyai Iskolák Találkozója (BIT), ezúttal Szerbia egyik apró gyöngyszemében, Zentán. A mozgalom nagy múltra tekint vissza, hiszen elsőnek 1999-ban került megrendezésre és most már a 10. jubileumi összejövetelre került sor. A Bolyai Szövetséget alkotó kilenc iskola közül hat magyarországi (budapesti, ócsai, kecskeméti, mosonmagyaróvári, salgótarjáni és szombathelyi) három pedig határon túli intézmény (Aknaszlatina, Marosvásárhely, Zenta). A kecskeméti Bolyai János Gimnáziumot Dr. Főzőné Timár Éva igazgatónő, Huberné Fekete Elvira és Répási Angéla tanárnők és öt diák képviselte: Danka Bianka, Kemenczés Anna, Bukovinszky Flóra, Dominek Márk és Lipcsei Bence.

Danka Biankát kértük meg, hogy elevenítse fel az élménydús napokat:

– Egy borús csütörtöki napon felhőtlen jókedvvel vágtunk neki a hosszú útnak. Már itt lehetőségünk volt megismerkedni a résztvevőkkel, hiszen az összes magyarországi iskola résztvevője egy buszon utazott. Még aznap, csütörtökön, részt vettünk egy palicsi kiránduláson és egy lucullusi lakomán Szabadkán. A zentai bolyaisok egy fiatal, színes épületben élvezhetik mindennapjaikat, tanóráikat. A folyosókon lépten-nyomon szembesülhettünk a diákok kreativitásával: fotomontázsok, grafikák, festmények, műremeknek is beillő tablók kísérték utunkat. Minden csapat mellett diák kísérők vezettek bennünket, így a város és az iskola kulturális és történelmi hátterén túl a mindennapi szokásaikat is megismerhettük.

Talán a legszebb része az egész kirándulásnak a megnyitó volt, ahol az ottani diákok mutatták meg tehetségüket. A tanulók magyar dalokat énekeltek, az összetartozásról szavaltak, s mindezt tánccal, élőzenével tetőzték. Az előadás leírhatatlan volt: kiből tapsvihart, kiből egy-két elmorzsolt könnycseppet váltott ki, hiszen mindenki átérezte, hogy ennek a műsornak többletjelentése van, így senki sem lepődött meg, hogy végezetül a magyar Himnusz csendült fel.

Az az igazság, hogy sem a diákoknak, sem a tanároknak nem akadt túl sok szabadideje, programról programra vittek bennünket: kiállítás megnyitó, műemlék-látogatás, városnézés, koncertek. Sorra jártuk a szebbnél szebb templomokat, ellátogattunk egy, a régmúltat idéző vidéki tájházba, megismertük a határon túli magyarság gasztronómiáját. Az iskolák között különféle vetélkedők is zajlottak: várostörténeti-, logikai- és sportversenyek tornáztatták meg mind az agyunkat, mind a testünket.

A vasárnap a búcsúzásról szólt: e néhány nap alatt új embereket ismertünk meg a nagy matematikusok révén, akiktől most el kellett válunk. Számomra felejthetetlen élmény volt, amikor ismét felhangzott a magyar, majd a székely Himnusz, amit immáron teljesen más, új szellemben énekelt mindenki: meghatódva.

– Hogyan foglalnád össze a találkozó lényegét, s mi az üzenete a BIT-nek?

– Sokat tanultunk az alatt a négy nap alatt: a verseny feladatok megoldásán, az íj helyes használatán és Zenta történelmén túl emberségből és hazafiasságból is kitűnő leckét kaptunk. Rádöbbentünk, hogy hiába választ el minket az országokat elkülönítő piros csík a térképen, mi mégis összetartozunk, szoros kapocs van közöttünk: hiszen mi mind Bolyaisok vagyunk, mi mind magyarok vagyunk.

Kövessen minket a Facebookon is!