EMLÉKEZÉSEK BOLDOG KAROL WOJTYLÁRÓL: ALAPÍTÓNK DR. BÁBEL BALÁZS TŐLE KAPTA A PALLIUMOT A FŐPAPI BIZALOM ÖRÖKRE SZÓLÓ JELÉT

Szent Pál Zsidókhoz írt levelében olvassuk: „Emlékezzetek meg elöljáróitokról, gondoljatok földi vándorlásuk végére, és kövessétek hitüket.” Jól illik a Szentírásnak ez a mondata II. János Pál pápára, akinek egész élete példa lehet számunkra. Emlékezéseink hálaadások is: örülhetünk annak, hogy ilyen pápa kortársai lehettünk – kezdte a sokszori személyes találkozások érzelmeivel-emlékeivel áthatott vallomását Bábel Balázs.

– Hiteles tanú, Jézus Krisztus hiteles tanúja volt. Szentatyának szólítottuk, és csakugyan Isten atyaságát juttatta eszünkbe egy mindinkább apa nélküli társadalomban. Apámmal egyidős volt, így én különösen is érzékeltem lelki atyaságát. Senkiről sem tudok a történelemben, akit ennyire szerettek, ilyen rengetegen ismertek. Ha valaki pápai kihallgatáson vagy apostoli útjain a közelébe férkőzhetett, ma biztosan a szobájában őrzi a képét. Személyiségének titkát régóta elemzik. Rendíthetetlen hite volt, a relativista korban emelkedett erkölcsiségről tanúskodott a hitével, az élet védelmezője volt. Mély humanizmussal fordult minden ember felé, és ellenségeit is szerette. A személy méltóságát mindenféle diktatúrában, minden romboló szellemi áramlattal szemben megvédte. Derűs tanúságtétel jellemezte még halálában is. Apostoli útjainak, tanításainak összegzése az egyháztörténet, a teológia feladata lesz. Munkássága, élete a II. vatikáni zsinatra épült, aktív részese volt a zsinatnak. XXIII. János megnyitotta, VI. Pál pápa véghezvitte, II. János Pál pápa pedig összefoglalta a zsinatot Kettős névválasztása ezt is jelezte. János és Pál volt egyszerre. Az újkori egyháztörténet egyik legnagyobb eseménye a II. vatikáni zsinat volt, és ehhez megfelelőpápákat adott nekünk a gondviselés.
II. János Pál pápa különös bensőségességgel, mindig Krisztus-központúan tisztelte Szűz Máriát. Szűz Mária karján hordozza a gyermek Jézust, később pedig ott van a kíséretében a keresztről levéve ölében tartja, majd az apostolok anyjaként föltámadt Krisztus közelségében várja a Szentlelket – így tisztelte II. János Pál pápa a Szűzanyát.
II. János Pál húsvét hetében, irgalmasság vasárnapjának vigíliáján tért vissza az atyai házba. Olyan volt, mint a húsvéti gyertya. Tanításának fénye világított, szeretetének lángja melegített, életáldozata csonkig égett. Szent Pál így búcsúzott a thesszaloniki hívektől: „Testvéreim, még egy időre ugyan külsőleg elválunk, de szívünkben nem.” Ezt János Pál pápánk is elmondhatta. Nemcsak ő él a mi szívünkben, hanem mi is az övében. Mert akik az Úrhoz értek, akikről biztosan tudjuk, hogy eljutottak az atyai házba – ezt fogja kifejezni a boldoggá avatás –, azok továbbra is őrzik a szeretetüket a korábban rájuk bízottak, velük szeretetközösségben élők iránt. II. János Pál pápára Jézus Krisztus egyháza volt rábízva huszonhét éven keresztül. Hisszük azt, hogy amiként akkor imádkozott a zarándokló egyházért, ezt odaát, a mennyei boldogságban is szüntelenül teszi. Nagy öröm számunkra, hogy boldoggá avatják. Eddig is hittünk abban, hogy az Úrnál van, ezért gyakran kértük a közbenjárását. Ezután már hivatalosan is megtehetjük. Szívmelengető, nagy öröm számunkra, hogy boldoggá avatják – fejezte be tisztelgő gondolatainak sorát Bábel Balázs.

Dippold Pál/ Új Ember

Kövessen minket a Facebookon is!