Kató Aladár, a Tondach Magyarország vezérigazgatója hozta az ebédet a Wojtyla Család asztalára
Képgaléria
- Mi lesz a menü?
- Az eredeti terv az volt, hogy én főzök a ház konyhájában az általam hozott alapanyagból. Kiderült azonban, hogy a helyszínen nincsenek meg ehhez a feltételek. Így egy kiváló sertéspörkölthöz állítottuk össze a nyersanyagot, amit a csornai Zöldfa Étterem vezetője, Kozma Csaba, és szakácsai megfőztek. A magánemberként tett felajánlásomat kiegészítve a Tondach biztosította a desszertet, a savanyúságot és a kenyeret.
- Milyen kapcsolat fűzi Önt és a céget a Wojtyla Barátság Központhoz?
- Személyes jó kapcsolatunk alakult ki Farkas P. József úrral, a ház vezetőjével, ami onnét datálódik, hogy a felújítás során a Tondach biztosította adományként erre a házra a tetőcserepet. Én magam mindig pártoltam a karitatív vállalásokat, ráadásul a névadót, II. János Pált is rendkívül nagyra tartom. Az itt tapasztaltak alapján úgy döntöttem, hogy – kifejezve elismerésemet – egy napra személyesen látom vendégül azt a 100-120 főt, akiknek az étkezéséről a ház gondoskodik. Keresztény ember vagyok, neveltetésemből adódóan is szükségét érzem annak, hogy lehetőségeimhez mérten felelősséget vállaljak a rászoruló embertársaimért. Az én családomban erre mindig figyelmet fordítottak. Hálát adok a sorsnak, hogy van miből adnom. Annál is inkább, mert ez nem volt mindig így. A háború után volt egy időszak, amikor nagyon szegény sorban éltünk. Az egész családra jellemző személyes szorgalomnak köszönhetjük, hogy valamennyien sikereket értünk el a saját területünkön.
- Az Ön személyes sikerei összefonódnak a Tondach márkanévvel.
- Az általam vezetett Tondach Magyarország Zrt. egy konszern tagja, ami Közép-Európa 10 országában, ausztriai központtal tevékenykedik. Éves szinten 5,5 millió négyzetméter tetőcserepet gyártunk, tevékenységünk három telephelyhez kötődik. Békéscsabán mintegy 300 embert foglalkoztatunk, ami a teljes létszám kétharmadát teszi ki. Itt épült fel két évvel ezelőtt Európa legkorszerűbb cserépgyára, amire nagyon büszkék vagyunk. Itt évente több mint 3 millió négyzetméter tetőcserepet gyártunk, kitűnő minőségben. A másik telephely és cégközpont Csornán van. A hódfarkú és hornyolt tetőcserepeket gyártják itt, ami például a Wojtyla házat is fedi. Ez egy merőben más technológia, de a végeredmény szintén kiváló minőség. A harmadik telephely Tata, de ez a válság miatt jelenleg üzemen kívül van. Ebben a gyárban két éve nem termelünk cserepet, de hosszabb távú terveink ezzel az üzemmel is meg vannak.
- Hogyan találkozott az Ön karitatív elkötelezettsége a cég filozófiájával?
- A Tondach Magyarország Kft. kitűnő kapcsolatot ápol például a különböző egyházakkal, felekezetekkel, és a Máltai Szeretetszolgálattal, és ezek a kapcsolatok kölcsönös előnyök alapján, jól működnek. Tavaly például a református egyház 35 templomtetőt csinált Tondach cserépből. Jelentős támogatást adunk egyházi beruházásokhoz, felújításokhoz. Ez egyrészt abban mutatkozik meg, hogy vásárlásnál a lehető legnagyobb kedvezményt adjuk termékeink árából, de bizonyos esetekben – mint például a Wojtyla ház felújításakor – adománnyal állunk egy-egy projekt mellé. Tavaly ősszel például egy romániai kistemplomra biztosítottuk a cserepet. Ezt a fajta társadalmi szerepvállalást a mai nehéz gazdasági helyzetben is törekszünk megőrizni.
- Most például a kecskeméti széchenyivárosi templomnál tettek komoly felajánlást.
- Ez egy speciális helyzet. Itt sajnálatos módon kivitelezési problémák is felmerültek. S bár nem lett volna kötelességünk – miután egyházi létesítményről és jelentős pénzről van szó – a Tondach magára vállalja a teljes tetőcsere anyagdíja mellett a munkadíjat is. Majdnem 50 ezer cserépről van szó.
- Mivel tölti az idejét magánemberként?
- Igyekszem a családommal lenni: feleségem, két lányom és négy unokám sokat hiányolják a jelenlétemet. Győrben lakunk, a nyarat pedig Pannonhalmán töltjük. Szeretek kertészkedni, rajongok a művészeteket, kiemelten a festészetért. Gyűjtök is képeket, zömében kortárs festőktől.
- Látjuk-e még a Wojtyla házban?
- Ha az adni tudás kegyét nem vonják meg tőlem az égiek, bizonyosan előfordulok még itt.. .
