AZ ENGEDELMESSÉG EREJÉRŐL: Karol Wojtyla lelki műhelyében (12.)
Jézus hegyi beszéde végén a mondottak jelentőségére hívta fel hallgatói figyelmét: üdvkérdésként értékelve tanításainak megcselekvését. Szavait a mennyei Atya akaratával azonosította, ezzel is fokozva azok súlyát, s egyben általános cselekvési elvvé téve a magunké helyett Isten akaratának követését.
Jézus teljes engedelmességet követelt, nemcsak a könnyű vagy hiúságunkat legyező szolgálatok (prófétálás, ördögűzés, csodatétel) esetén. Méltán nevezték eretneknek a Krisztus által Egyházára bízott tanokból csak bizonyos elemeket megtartókat: az eretnek szó jelentése ugyanis ’válogatós’. Hogy e ’válogatósság’ miért határozza meg földi éltünk végeredményét, azt mindennapi életünk példájából is beláthatjuk. Ha a tortához valók listájából mindent megvásároltunk, csak az édesítőszer hiányzik, nem lesz tortánk…
Az engedelmesség fontos azért is, mert bár gátol és korlátoz, ugyanakkor meg is tart életünk viharaiban. A nehézségek viharai ugyanis mindenkit elérnek a „küzdő”-nek nevezett Egyház földi világában. Krisztus ígérete szerint azonban az Istennek való engedelmesség megóv a bajok minden súlyos és végzetes következményétől.
S mondta mindezt olyan hatalommal, hogy az hallgatóiba is lelki erőt öntött: a tehetetlenség-érzet félelme helyett a lelkesedés elragadtatását adva. S a különbség felismerését az életre váltott tanítás ereje s a csak szavak szintjén maradó „írástudás” erőtlensége között…
Napi evangélium: Mt 7,21-29
Abban az időben Jézus így fejezte be a hegyi beszédet: „A mennyek országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: Uram! Uram! Csak az, aki mennyei Atyám akaratát cselekszi. Azon a napon sokan mondják majd nekem: Uram, Uram! Hát nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben űztük ki az ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát?
Én akkor kijelentem majd nekik, hogy nem ismertelek soha benneteket. Távozzatok színem elől, ti, gonosztevők! Mert mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak; az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.” Ezzel Jézus befejezte a hegyi beszédet. A népsokaság elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az ő írástudóik.
