Július 1. BOLDOG TAIGI ANNA MÁRIA: Szentek közössége a Wojtyla Házban
Taigi Anna Mária olyan szegény családból származott, hogy hitelezők elől menekülő szüleivel hatévesen maga is Sienából Rómába kényszerült gyalogolni. Mivel himlője miatt kénytelen volt az iskolát is otthagyni, mikor még csak az olvasásnál tartottak, írástudatlan maradt. Így fiatal korában cselédként szolgált sokféle munkát elsajátítva: tudott varrni, sőt spárgatalpú cipőt is készíteni.
Igen csinos lány volt, s amennyire módjában állt, szívesen páváskodott – míg egy életfordító gyónás nemes felé törekvését befelé nem irányította. Ezen kívül egy látomás volt rá meghatározó hatással, melyben egy fényes napkorong, ragyogó tükör jelent meg neki azon Istentől nyert képessége jeleként, hogy belelátott más emberek lelkébe, határozottan meg tudta különböztetni a jót a rossztól, és megbízható tanácsokat adott. E képességéért évtizedek múltán gazdag tisztelői jómódúvá akarták tenni, de ő visszautasította.
Férjhez menvén reggeltől estig a háztartásban dolgozott hét gyermeket nevelve, melyek közül három meghalt. A családi viszályokat is el kellett simítania, mivel idős szüleivel egy fedél alatt élve rendszeresek voltak az anyós-vő viták. Mikor édesapja leprában megbetegedett, ő ápolta hónapokon át a kórházban, egészen haláláig. Anna sokat imádkozott és vezekelt: éjjelente is fölkeresve a templomokat, hogy ott könyörögjön családjáért, a hozzá fordulókért és egyházáért. 1799-ben ugyanis Róma Napóleon katonáinak kezére került, s a pápát száműzték.
Élete utolsó fél évében különösen sokat szenvedett: fekélytől, köszvénytől, asztmától, idegfájdalmaktól, görcsöktől és verejtékezéstől – szükségtelen és kínos kezelésnek is kitéve. Bűnbánati napon, pénteken halt meg, a megfeszített Krisztussal egyesülten.
