Július 5. ZACCARIA SZENT ANTAL: Szentek közössége a Wojtyla Házban
A 16. századi Itáliában élt Zaccaria Antal orvosként ismerte csak fel, hogy őt Isten nem a test, hanem a lélek gyógyítására hívja. Ezért miközben folytatta doktori munkáját, egyidejűleg jövendő papságára is készült. Modern világi apostolként minden alkalmat megragadott a hitterjesztésre: betegeinek a testi gyógyír mellé vallási tanításokat is nyújtott, a templomban katekizmust oktatott, és előadásokat tartott Szent Pál leveleiből.
Huszonhat évesen szentelték pappá. Az elszánt indulást hasonlóan lelkes folytatás követte. Cremonából Milánóba utazva társakat vett maga mellé, és új szerzetesrendet alapított, a barnabitákat. Nevüket első, Szent Barnabás apostol tiszteletére szentelt templomukról kapták. Névadójuk hűen tükrözi vállalt apostoli feladatukat: papság és a nép erkölcseinek javítását. A reneszánsz korában züllötté vált egyháztól sokan elszakadtak a reformáció folyamán, Antalék azonban az egyházban megmaradva a belső reformok útját választották a bajok orvoslására. Főként a szülőket igyekeztek megnyerni, hogy általuk alakítsák át a családokat, a gyerekek és a fiatalok életét. Ezért népmissziókat szerveztek, melyek a meghökkentéstől sem voltak mentesek. Megesett, hogy Antal mezítláb jelent meg az utcán, kezében óriási feszülettel, nyakán kötéllel – bűnbánatra hívva az embereket. E fellépés nem maradt hatástalan, de a gyanakvást is felkeltette. Két hivatalos eljárás is indult a barnabiták ellen, de mert mindkétszer felmentették őket, népmissziójuk újabb lendületet kapott.
Antal női rendet is alapított, az angelikákét. E nővérek őrangyalokként segítették a leányifjúság nevelését, és a bukott lányok jó útra térítését. Antal az apákra is gondolt társaságot szervezve számukra, melyben családfői kötelességeikre és felelősségükre tanította őket.
Mivel ilyen intenzív, tevékeny életet élt, már 36 évesen, tíz év papi szolgálat után megtérhetett az örök hazába.
