AZ APOSTOLKODÁS GYAKORLATÁRÓL: Karol Wojtyla lelki műhelyében (22.)
Kiválasztásuk és küldetésük után Jézus gyakorlati tanácsokat adott apostolainak a misszióhoz: mit tegyenek és mit ne tegyenek.
Tiltásai első olvasásra talán meglepőek, hisz a tanítványok tarisznya híján nem vihettek magukkal élelmet, váltóruha, saru és bot nélkül nem tehettek hosszabb utat, pénztelenül pedig nem függetleníthették magukat az emberi segítségtől. Mindez késztetés az Istenben való bizalomra, ami minden hívő számára alapvető, az apostolok számára azonban kiemelt jelentőségű. Hiszen nem lehet hitelesen hitre hívni másokat anélkül, hogy a küldött meg ne tapasztalta volna Isten állandó gondviselését. Ennek legjobb eszköze pedig a kiszolgáltatottság, ráutaltság.
Az emberi eszköztelenséget az Úr ajándékai pótolják: az apostolok által vitt tanítás örömhíre; az annak igazságát alátámasztó csodatévő hatalom testi-lelki gyógyításhoz, halott-támasztáshoz; továbbá a lelki béke, mely Isten szeretetének üzenetét és az azt hirdető apostolokat befogadva adatik.
Minden tanúságtevő keresztény számára megfontolandó Jézus parancsa visszautasítás esetére. A Mester ugyanis nem kíván sem könyörgést, sem erőszakoskodást Igéjének terjesztésekor. Tiszteletben tartva minden ember döntési szabadságát, és törekedve a hithirdetés hatékonyságára mielőbbi továbblépésre sürget. Világossá téve az elutasítók majdani rendkívül súlyos ítéletét a cselekvés minden szónál megragadóbb erejével: házuk, sőt városuk elhagyásával, és a saruról való porrázás jelképével, mely az idegenből Szentföldre visszatérő, pogányságtól tisztuló zsidók bevett szokása volt. Az ítélet súlyossága a küldöttek felelősségének komolyságára is rámutat egyben!
Napi evangélium: Mt 10,7-15
Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok. Ha valaki nem fogad be titeket, sem szavatokra nem hallgat, akkor menjetek ki a házból, de még a városból is, és rázzátok le a port a lábatokról! Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.
