Július 11. SZENT BENEDEK: Szentek közössége a Wojtyla Házban
Benedek neve ugyanis ’áldottat’ jelent, s élete valóban áldássá vált egész Európa számára. Bencés követői képviselték a szerzetességet mintegy hétszáz éven át a középkori Európa nyugati részén: főpapokkal, szentekkel és vértanúkkal térítve a pogány népeket; tudósokkal továbbörökítve és fejlesztve az ókor feledésbe ment kultúráját a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem területén, s iskolákat létesítve a tudományok és művészetek terjesztésére, ápolására. Mindezen hatalmas kultúrtörténeti tevékenység elindítója Benedek volt, aki méltán kapta a hálás utókortól az „Európa fő védőszentje” címet.
Ez az előkelő származású keresztény géniusz az itáliai Nursiában született néhány évvel a Nyugat-Római Birodalom bukása után. Így római tanulmányai során szemtanúja lehetett annak az iszonyatos pusztításnak, amit a beözönlő barbárok végeztek nemcsak az anyagi lét, hanem az erkölcsi élet területén is. Ezért egy vadregényes vidékre vonult vissza remetének. Aszkézise során ráébredt Istentől rendelt hivatására, amit egy kolostori küldöttség meghívása is jelzett: legyen a szerzetesközösség vezetője. Miután e közösségből – annak engedetlensége és Benedek megmérgezésére tett kísérlete után – kénytelen volt visszatérni magányába, ő gyűjtött maga köré érdeklődő fiatalokat, jó pedagógiai érzékkel nevelve belőlük szerzeteseket. 529-ben velük alapította meg Montecassino hegyén, egy lerombolt Jupiter-templom helyén első kolostorukat, mely a róla nevezett bencés rend anyakolostora és központja lett. Itt írt Regulája nemcsak saját rendjének, hanem idővel több más szerzetesközösségnek is szabályzatává vált, de világi hívek számára követendő életszabályokat is tartalmaz. Ezek közül leghíresebb az „imádkozzál és dolgozzál” jelmondat lett.
