Július 12. GUALBERT SZENT JÁNOS: Szentek közössége a Wojtyla Házban
Gualbert János a 11. századi Firenzében élt és katonáskodott, mikor hírét vette bátyja becstelen párbajban való meggyilkolásának. Ezután atyjával együtt a bosszúnak élt. Hosszas keresés után sikerült megtalálniuk a gyilkost, aki azonban fegyvertelenül János elé borulva nagypéntekre, s Krisztus ellenségeinek való megbocsátására hivatkozva életéért könyörgött – és János váratlanul megbocsátott neki. Nem épp Krisztus miatt, inkább mert felismerte, hogy őt is nagy bűnök terhelik, neki is szüksége van az irgalomra. Ezért nemcsak megbocsátott, hanem imára is kérte előbb még gyűlölt ellenfelét. A történtek után egy kolostortemplomban a feszület elé rogyva János a Megfeszített töviskoszorús fejét maga felé fordulni látta. E látomás egész lényét egy pillanat alatt átformálta.
Elbocsátotta fegyveres szolgáit, és felvételét kérte a kolostorba. Atyját azonnali beöltözésének és hajvágásának őszinte elszántságával bírta áldó búcsúzásra. E kolostorban csak néhány évet töltött János, mert szimóniával élükre került új apátjukat elutasítva előbb a szigorú kamalduli rendet alapító Szent Romuáld köréhez csatlakozott, majd remeteségbe vonult. Társai közül többen követték, apátjukká tették, s környezetükben még öt újabb kolostor születését segítették elő. Leginkább a böjtben, hallgatásban és szegénységben gyakorolták magukat, ugyanezt várva a hozzájuk csatlakozóktól. Így mikor egy gazdag ifjú rendbe lépésekor minden vagyonát a kolostornak adta, János saját kezével tépte szét adománylevelét, hogy javait inkább szegény sorsú világi hozzátartozóira hagyja.
Gualbert Jánost már húsz évvel halála után szentté avatták, ami szokatlanul gyors és nagy megtiszteltetés!
