A templom kutyája
Képgaléria
Biztos vagyok abban, hogy Szent Ferenc, a műkertvárosi templom névadója elnéző mosollyal szemlélné a vasárnap délutánonként rendre megismétlődő jelenetet a róla elnevezett kápolnában. Az egyébként minden vasárnapi misén zsúfolásig megtelt templomban szokatlan jelenet tanúja a hívő sereg: a délutáni szentmise közepén bevonul egy kutya, név szerint Folti, elmegy az oltárig, és helyet foglal a szentélyben, a papi székek mellett. Bizonyos, hogy kevés olya templomi közösség van, ahol ehhez hasonló jelenet lejátszódna. Hogy mit mond minderről az egyházi törvénykönyv, nem tudom. Talán ki sem tér ilyen eseményre. Annyi azonban biztos, hogy a hívek között nem akad, aki kételkedne abban, hogy ennek a kutyának itt helye van.
A közkedvelt Folti ugyanis már bizonyított. Ő őrizte a templom helyét, majd az építkezés során az építőanyagokat. Konkrét történetek szólnak arról, amikor egy-két értékesebb darab eltűnését meg is akadályozta.
Az eb egyébként minden tekintetben tisztességesen viselkedik, sőt, fura módon pontosan tudja, hogy kik tartoznak a közösséghez. Megismeri őket, még csak nem is ugat rájuk. Úgy tudjuk, hogy otthona a műkertvároisi művésztelepnél van. Onnan jár át vasárnapi miselátogatására, s mintha pontosan tudná, hogy Szent Ferenc, az állatok védőszentje, a templom névadója garantálja számára a belépésre feljogosító különleges és támadhatatlan státuszt.
Nem rég a hívek, és különösen a gyerekek legnagyobb örömére, Folti gondos anyaként magával hozta a misére utódait is. Nem volt ugyan mind a hatnak bátorsága bemenni, de kettő közülük némi gondolkodás után besomfordált az anya után.
Az imádkozók között talán egy sem akadt, akik ne hatódott volna meg ezen az akción.
