MAGVETÉS: Karol Wojtyla lelki műhelyében (31.)
Jézus csónakból mondott példabeszédeinek első darabja a magvetőről szól. Pontosabban a mennyek országáról, hisz a rövid, mégis kerek történetet előadó példabeszéd műfaj az Újszövetségben természetfeletti igazságot fejez ki mindennapi életből vett hasonlatokkal, jelképekkel. Összetett jelentése miatt feloldása nem mindig egyszerű, ezért – tanítványai kérésére – a Mester olykor magyarázatot is fűzött hozzá, miként a magvető példázata esetén. E szakaszban azonban még csak a történet adott.
Ami a gazdag képiségből is világos: az életadó mag felülről hull alá, vagyis Isten örök élethez segítő Igéjét jelenti, a befogadó talaj pedig lent van, vagyis Isten után vágyó földi, emberi lelkünket jelzi. A kegyelem, az Ige magja válogatás nélkül minden hely minden lelkéhez eljut, így sorsa kizárólag a befogadótól függ. A földi lelkekben megszülető, ég felé növő vetés termése tehát Jézus csónakból mondott beszédének témájára, a mennyek országára utal, erre a bennünk élő természetfeletti valóságra.
Ennek az „országnak”, szellemi valóságnak éppúgy, mint a magnak kicsi a kezdete, küzdelmes sorsa, de nagy az átalakító ereje. Saját és mások lelki fejlődésére ezért tekintsünk türelemmel: ne várjunk rögtön látványos eredményeket, hisz minden átalakulásnak természetes ideje van. Ne lepődjünk meg a fájdalmas küzdelmeken, hisz a maghoz hasonlóan a mi lényünk egy részének is előbb el kell halnia, hogy újjászülethessen. De mindvégig bízzunk benne, hogy Isten Igéjére, kegyelmére nyitott hűséges kitartással lehetséges sokszoros áldássá válnunk!
Napi evangélium: Mt 13,1-9
Abban az időben: Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”
