SORSUNK KOVÁCSA: Karol Wojtyla lelki műhelyében (32.)
A szakasz „nektek megadatott – nekik ez nem adatott meg” kifejezései azt sejtetik, mintha Jézus tanításainak megértése a személyválogatón osztogatott égi kegyelem függvénye volna. Ezért valami fájdalmas igazságtalanság-érzetet hagy maga után az „akinek van, annak még adnak – akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van” ellentéte.
Valójában ennek az értelmezésnek az ellenkezője igaz. Isten személyválogatás nélkül mindenkinek adja tanítását s a befogadásához szükséges szemet, fület, szívet. Szép példája ennek Jézus csónakba szállása beszéde előtt: gondja volt a nagy tömeg miatt Őt nem látókra, nem hallókra is! Hogy ennek ellenére sem fogták fel sokan tanítását, annak oka benső elzárkózásuk a megítélő, bűnbánatra, megtérésre hívó igazságok elől, melyektől kínosan találva érezhették magukat… Ki ne ismerné a „lelki önvédelemnek” ezt a csalóka rendszerét, mellyel értetlenségbe menekülünk komolyan nem vett vagy akár szeretett hibáink védelmében? A fülünk mellett eleresztett igazságok pedig nem hogy nem hoznak áldást, de még torzítják is lelkiismeretünket, hajlamosabbá, kiszolgáltatottabbá téve a rossznak. Így veszítjük el azt a jót is, ami engedetlenségünk előtt még a lelkünkbe volt írva – míg az engedelmesek megerősödnek a jóra. Nagy felelősség tehát, hogyan hallgatjuk Isten Igéjét, hisz mi zárjuk el vagy nyitjuk meg magunkat a kegyelemnek: ki-ki a maga sorsának kovácsa!
Az igazságnak való ellenállásunkat leleplező egyik módszer, ha figyelünk rá, mikor kárhoztatunk a hallott Igével másokat. „De jól tenné X, ha ezt megfogadná! Remélem, magára ismert!” A modern pszichológia is igazolta Jézus tanítását a gerenda-szálka szemléletről. Kivetítésnek nevezi ezt a jelenséget, mikor magunkban felismerni és beismerni nem akart kínos vonásokat másokban bírálunk, jócskán felnagyítva. Erre vonatkozik Pál figyelmeztetése: „Nincs hát számodra mentség, bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor mást elítélsz, magadat marasztalod el, hiszen ugyanazt műveled te is, ítélkező. Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan éri azokat, akik effélét művelnek.” (Róm 2,1-2)
Napi evangélium: Mt 13,10-17
A tanítványok egyszer odamentek Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Miért szólsz a néphez példabeszédekben?” Ő így válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése:
Hallván hallotok, és mégsem értetek,
nézvén néztek, de mégsem láttok;
megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
Fülükkel restül hallanak,
szemüket behunyják,
hogy a szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak,
és a szívükkel ne értsenek,
s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.
De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta.”
