A CSODÁRÓL: Karol Wojtyla lelki műhelyében (38.)
Keresztelő János haláláról értesülve Jézus feltehetően meg akarta gyászolni legnagyobb emberként tisztelt és szeretett rokonát, előfutárát, ezért távozott egyedül egy magányos helyre. A parton rá váró tömeg láttán mégis megesett rajtuk a szíve, s terveit feladva velük törődött, még este is gondjukat viselve, mint aki felüdült a szolgálat által. – A mi terheink megkönnyítésének is ez a módja: sajátunk helyett mások fájdalmának enyhítése.
A kenyérszaporítás története a szolgálat mikéntjére is felhívja figyelmünket: legyen szemünk mások szükségére, s azt saját erőforrásainkból elégítsük ki, még ha szűkösek is azok. Ezáltal magunk is sokszoros áldásban részesülünk, s az Úr is megdicsőül. Az ilyen helyzet akár csodát is teremthet, hisz annak feltétele épp a szükséghelyzet, az emberi erők elégtelensége, s ezt felismerve az Istenbe vetett bizalom. Ahogy az értetlenségben is engedelmes apostolok, s az éhségben is kitartó nép bízott.
Napi evangélium: Mt 14,13-21
Abban az időben: Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor kiszállt, már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: „Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk.” Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!” Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.
