AZ ADÓFIZETÉSRŐL: Karol Wojtyla lelki műhelyében (43.)
A templomadó története nem az adófizetés ellen szól, hanem a pénz kiadásának helyes lelkületéről. Isten fiainak lelki szabadságára emlékeztet, akik a törvényt nem kényszerűen tartják meg, inkább hitükről való tanúságtételként. Hisz a törvénytisztelő magatartás becsületessége példaadó az adózás alól mindig kiskapukat kereső világ számára. Egyben kifejezése a bizalomnak az Úr gondviselése iránt, mely oly könnyedén biztosítja a szükségeseket, ahogy az első, Péter horgára akadt hal szájában ott volt az előírt összeg. Ez egyben utalás arra is, hogy a pénzt becsületes munkánkkal szerezzük meg.
A tanítás örök időszerűségének és közismertségének jele, hogy a Galileai-tenger egyik legközönségesebb ragadozó hala a történtek emlékére a ’szentpéterhal’ nevet viseli, s a két oldalán látható egy-egy sötét folt a halász-apostol egykori ujjlenyomatát idézi…
Napi evangélium: Mt 17,22-27
Galileai útjuk során Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad.” Erre a tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak, és megkérdezték: „A ti Mesteretek nem fizet templomadót?” – „De igen” – felelte. Amikor belépett a házba, Jézus megelőzte őt kérdésével: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?” „Az idegenektől” – felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne egy pénzdarabot. Vedd ki és add oda nekik értem és érted!”
