Augusztus 10. SZENT LŐRINC: Szentek közössége a Wojtyla Házban
Lőrinc a 3. században, a Római Birodalom keresztényüldözései idején élt, mikor a hívek föld alatti temetkezőhelyeken, katakombákban tartották titkos szentmiséiket. A római Callixtus-katakombát egyszer épp akkor ellenőrizte a katonaság, mikor ott szentmise folyt. Így Róma püspökét az oltártól hurcolták el szegénygondozó diakónusaival együtt. Csak Lőrinc fődiakónust nem bántották, mert az Egyház kincseit követelvén tőle három nap haladékot kért. Ez idő alatt szétosztotta a rábízott vagyont a szegényeknek, s őket vitte a bíró elé az Egyház kincseiként. Így beteljesedett az öreg főpap búcsújukkor mondott jövendölése: Lőrincre a pápáénál is nehezebb küzdelem, teljesebb dicsőség várt.
A felháborodott bíró ugyanis Lőrincet megostoroztatta, kínpadra vonatta, majd rostélyon megsütötte. A kíntól ugyan folytak Lőrinc könnyei, de lélekjelenléte ekkor sem hagyta el. Egyik oldalának megsülésekor megfordítását kérte, majd mikor egészen megsült eledelül ajánlotta magát a bírónak.
A Krisztusért halálmegvető bátorságot tanúsító vértanú tiszteletére Nagy Konstantin császár bazilikát emeltetett egykori vértanúsága helyén, s ez máig Róma hét főtemplomának egyike. Kultuszának elterjedtségét jelzi az is, hogy az augusztusi hullócsillagokat a nép „Lőrinc könnyeinek” nevezi.
