A HÁZASSÁGRÓL: Karol Wojtyla lelki műhelyében (47.)
A hatalomféltő farizeusok ezúttal a házassági válás kérdésével akarták Jézust próbára tenni, azt remélve talán, hogy annak szentesítésével sok emberi visszásságot és szenvedést is jóváhagy. Nem így történt. A Mester az Írások ismerőinek most is az Írásokból felelt meg: Isten eredeti teremtő tervére hivatkozott a házasság felbonthatatlanságáról tanítva – a mózesi válólevél ellenvetésekor is.
Az Egyház máig képviseli ezt: a különélés ugyan megengedett, főleg a gyermekek helyzetét is veszélyeztető súlyos esetekben (legyen az házasságtörés, alkoholizmus, agresszivitás stb.), újabb érvényes szentségi házasság azonban nem köthető még polgári válás esetén sem, hisz a házasság a házastárs haláláig érvényben marad. Az újabb párkapcsolat ezért – Jézus szavai nyomán – házasságtörésnek minősül. E főbenjáró bűn egykor megkövezést (kivégzést) vont maga után, ma kizárást a bűnbocsánat szentségéből és a szentáldozásból.
Kemény beszéd, súlyos tanítás ez a kimondott szó értékéről, a döntés és ígéret megmásíthatatlanságáról, a hűségről, a mindent elviselő szeretetről, melynek egyik legnagyobb iskolája bizonyosan a házasság.
A tanítványok őszintén kifejezték az ettől való ódzkodás már akkoriban is kísértő gondolatát. De Jézus válasza világossá tette, hogy a menekülés nem megoldás. A házasság nélküli élet ugyanis kétneműségünknél, illetve egyesülésre törekvő teremtett természetünknél fogva – az eredendő vagy szerzett testi-lelki alkalmatlanságtól eltekintve – csak Isten kiválasztása és kegyelme esetén lehetséges, s így is áldozat, „lemondás”: Isten országának szolgálatában, amint arra Jézus példát adott.
Mindenki abban az életállapotban törekedjék tehát megszentelődésre, amely neki megadatott! Az életszentség ugyanis mindkét úton megvalósítható – miként az áldozat egyiken sem elkerülhető…
Napi evangélium: Mt 19,3-12
Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.”
A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?” Jézus kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el, házasságtörést követ el.”
Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus így válaszolt: „Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”
