A MEGHÍVOTTAK: Karol Wojtyla lelki műhelyében (51.)
Jézus királyi menyegzőről mondott példabeszéde lehetséges viszonyulásainkat jelzi üdvre szóló meghívásunkhoz.
Mint a záró összegzés figyelmeztet, korántsem él mindenki a felkínált kegyelemmel:„Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!” Akadnak, akik közömbösségből visszautasítják Isten hívását: fontosabb számukra e világi jólétük, s inkább munkájuk után járnak. Látszatra még tiszteletreméltó is a korunkban elterjedt munka-alkoholizmus, a pillanatnyi haszonért azonban örök életével fizet a mélyebb vágyait így elfojtó ember. Mások ellenségesek az örömhírrel szemben: ők ragaszkodnak bizonyos bűneikhez, nem hajlandók a változással járó áldozat megfizetésére. S olyanok is vannak, akik vakmerően bíznak Isten irgalmában: a változás szükségét sem érzik, s megtérés nélkül, lelki szennyben remélik elérni a mennyet.
Mindhárom csoport bálványimádásban szenved, Isten elé helyeznek valamit – s a példabeszéd tanúsága szerint épp azt veszi el tőlük a féltékenyen szerető Úr: vagyont, bűnös életet, hamis lelki békét.
A példázat azonban arra is rámutat, hogy Isten rajtuk kívül, vagy akár rajtuk túllépve másokat is, mindenkit hív. Ez nemcsak az önigazult zsidóknak volt figyelmeztetés, akik ennek ellenére eljátszva meglátogatásuk idejét templomukat, országukat vesztették, s féltékenyen figyelhették a kegyelem pogányokra való kiáradását, hanem napjaink meghívottainak is: néhányszor kopogtat szívünkön az Úr, azután tovább lép… így az idejében meghozott döntés életmentő lehet!
Napi evangélium: Mt 22,1-14
Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!” De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?” De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!
