Aranykorszak, avagy a munka dandárja (2.)
A vízközművek esetében megalakult a Kecskeméti Víziközmű Társulat 1999 október elsejével. A szervezés csakis az önkormányzat által kiírt pályázat után indult be a tényleges igények szerint. A belterületek vezetékes vízellátása csak kiigazításra, illetve továbbvitelre szorult. Kiigazítás annyit jelentett, hogy egy utca a szomszédos utcából kapta meg a bekötéseket korábban. Ez számtalan vitára teremtett okot, amit még tetőzött az elöregedett csővezetékek esetleges cseréje is. Szóval a közös ló szindrómája keserítette meg az érintettek életét. Ahol az utca tovább épült, vagy új utcát alakítottak ki, ott a kérdés magától érthető volt. Szennyvízcsatorna akkor még a város felét sem hálózta be. Akkora volt az igény iránta, hogy Szekeres István vezérigazgató kezdeményezésére, a Bácsvíz Zrt. és a város ISPA-pályázatott nyújtott be. Amit meg is nyertük, és Kecskemét néhány év alatt higiéniásan fejlett európai város lett. A vezetékes vízellátás égetően szükségessé vált a belterületek közé (Felsőcsalános, Szarkás, Belsőnyír stb.) ékelődött külterületek ellátása, mivel a csőkutak által felhozható víz rozsdatartalma annyira megnőtt, hogy főzésre, sőt mosásra is alkalmatlanná vált. Ám az a Kecskeméti Víziközmű Társulat hatékony szervezésének jóvoltából, a város közigazgatási területének 90-95%-a kaphatott hamarosan egészséges, vezetékes ivóvizet.
- Egyéb közművek (gáz, villany, szilárd útburkolat) fejlesztésének szervezésére egyszerűen nem talált a város képviselő testülete akkoriban megfelelő embereket, egyéniségeket – emlékezik dr. Fekete László, a Kecskeméti Víziközmű Társulat elnöke. – Ezért végül engem bíztak meg ezzel a tevékenységgel is (bérjuttatás, tiszteletdíj nélkül). A társulatunk irodáját vezető Bondor Vincéné pedig, külön személyre szóló megbízás alapján végezte a könyvelést.
- Igen sok közösség kapta meg így a vezetékes gázt, és ahol még nem volt, ott a villanyt is. Említhetem szinte valamennyi külső városrészünket, (Ballószögöt, Szarkást, Belsőnyírt, Úrihegyet, Felsőszéktót, a Halasi úti hobbykat, Kisfáit is), ahol érdekes történetek zajlottak. Öt évet éltem ott tanyán Alsó Úrréten. Még páran ismertek is, amikor szervezkedni kezdtem, de a kínok kínját szenvedtem el. Vagy 30 évvel korábban 17 ingatlan szervezésemben kapta meg a villanyt (itt kezdődött a tanyavillamosítási program), mégis mintha ostorral csapkodtuk volna a telkek tulajdonosait. Azután, amikor lezajlottak a vízbekötések, az egyik lakossági összejövetelen felállt egy idősebb bácsi és ezt mondta: „Fekete úr, mi most már hiszünk magának. Ki hitte volna először, hogy az elhanyagolt, lenézett Kisfáiban tényleg lehet fejleszteni? Mégis megkaptuk a vezetékes vizet, most meg valamennyien akarjuk a vezetékes gázt is. Ezért jött el mindenki.”
És ezek a szavak több mint 230 új bekötést eredményeztek.
(Folytatás következik!)
