Augusztus 25. SZENT LAJOS: Szentek közössége a Wojtyla Házban
IX. Lajos francia trónörökös apja korán meghalt, ezért a gyermek helyett édesanyja, Blanka uralkodott egy ideig. Erőskezű, jó politikus volt az anyakirályné, aki fiát is gondosan nevelte és házasította ki. Utóbb azonban, bár tapintattal, a felnövekedett utód megküzdött vele önállóságáért.
Lajos egy betegségében tett fogadalmát megtartva, 1249-ben keresztes hadjáratot vezetett a Szentföld muzulmánoktól való felszabadításáért. Egyiptomon áthaladva azonban csapatai súlyos vereséget szenvedtek: ő maga fogságba esett, ahol a vérhasnak is áldozata lett, s csak súlyos váltságdíj fejében szabadulhatott. Társai jó része elhagyta, ő azonban még három évet töltött a Szentföld keresztény kézen maradt erődjeinek védelmével. E sikertelen fogadalmi hadjáratot leszámítva Lajos számos sikeres háborút is vezetett, melyeket azonban sohasem ő kezdeményezett, sőt békülékenysége jeleként még a nagyapja által elfoglalt területeket is visszaadta Angliának.
Blanka halála után egész figyelmével a kormányzás felé fordult. Különös gondja volt az igazságszolgáltatásra: megtiltotta például a párbajt a peres ügyek megoldásának eszközeként. Fellendítette népe anyagi jólétét: egységes pénzt veretett, a monopóliumok eltörlésével és utak építésével segítette az ipar és kereskedelem fejlődését, javította a vagyoni biztonságot. Sokat tett a művelődésért: óriási összegeket áldozott könyvtárakra, s a párizsi egyetem is az ő idejében lett világhírű.
Magánéletét szintén példásan vezette. Családjában szerető férj és jó apa volt kilenc gyermek mellett. Mint hívő naponta részt vett a szentmisén, s elimádkozta a zsolozsmát. Péntekenként nemcsak a húsételtől, hanem még a nevetéstől is tartózkodott. Keresztes hadjárata után felhagyott korábbi kedvtelésével, a vadászattal, és egyszerűvé változtatta ruhatárát. Szolgái ügyetlenkedését zokszó nélkül tűrte, a szegényeket személyesen szolgálta ki, és maga kötözte be fekélyes sebeiket. Halálakor hamuval meghintett fekhelyen, karjait kereszt alakban kitárva várta be végét. Összességében inkább szerzetesnek, mintsem királynak hatott.
Bár nem volt nagy politikus, erényeiért mégis a keresztény uralkodók eszményképeként tiszteljük. Az ő érdeme, hogy halála után a francia nép az igazság és rend képviselőjét látta a királyban.
