A MEGSZENTELŐ KEGYELEMRŐL: Karol Wojtyla lelki műhelyében (56.)
Az örök életre való várakozásról tanító példázatok közé tartozik a tíz szűzről szóló is, mely az elsősorban zsidó-keresztényeknek író Máté sajátja. Zsidó menyegzői szokás szerint a vőlegény menete, s ha messzebb lakott, akkor a menyasszony nyoszolyólányokból álló menete is megindult egymás felé. A nők csoportja bevárta egy helyen a vőlegényt, s találkozásukkor közösen vonultak be a lakodalmas házba. A példabeszédben is ilyen jelenetről van szó.
A történet allegorikus értelme szerint az éjben vőlegényre várakozó tíz szűz a halálukkor Krisztus elé készülő keresztények jelképe. Ha hosszúra nyúlik az élet, különösen fontos az előrelátás, a mennyországba juttató megszentelő kegyelemről való mindenkori gondoskodás, melyre az okos szüzek olajjal ellátott lámpása utal. A megszentelő kegyelem a Szentlélek természetfeletti ajándéka, mely a bűntől megtisztítva Isten gyermekévé fogad, s a mennyország örökösévé tesz. Bár a keresztségben minden keresztény megkapja, a súlyos bűnnel elvész, s csak a bűnbocsánat szentségében nyerhető vissza.
Az Istennel való szeretetkapcsolat állandó ápolására int tehát a tanítás az üdvösség alapvető feltételeként. E kegyelem olaja kölcsön nem adható, mindenkinek magának kell gondoskodnia róla fegyelmezett, bűnkerülő-bűnrendező hitéletet élve, Isten szeretetében járva szüntelenül. Az esti lelkiismeret-vizsgálat ennek az üdvhöz nélkülözhetetlen folyamatos „készenléti állapotnak” alapvető eszköze.
Napi evangélium: Mt 25,1-13
Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
