Augusztus 28/29. SZENT ÁGOSTON: Szentek közössége a Wojtyla Házban
Szent Ágostont, akit a Római Birodalom szülötte lévén latinosan Augustinusként is emlegetnek, nemcsak az egyháztörténet, hanem az irodalom és a filozófia is számon tartja.
A Numídia nevű tartományban (a mai Algéria területén) nevelkedő Ágoston családja a súlyos adók alatt úgy elnyomorodott, hogy a tehetséges fiú csak pártfogó segítségével tudta tanulmányait befejezni. Utóbb az afrikai Karthágóban, majd Európába utazva Rómában és Milánóban a szónoklattan tanára lett. Az észak-itáliai városban figyelt fel Szent Ambrus prédikációira: először csak a püspök magabiztos fellépése, csiszolt stílusa és magas műveltsége ragadta meg, utóbb azonban a hirdetett Ige is.
Sok lelki küzdelem után tért meg. Vallomások című lelki önéletrajzában az egész világnak meggyónta vétkeit: gyermekkori csavargásait, garázdálkodásait egy fiúcsapat tagjaként, majd ifjúkorában elkövetett kicsapongásait, szabadjára hagyott érzékiségét, közel két évtizedes élettársi kapcsolatát, s ebből származó fia születését és halálát, valamint a manicheus szekta tévtanításainak átvételét. Mindezt az emléket azonban már nemcsak a bűnbánat, hanem a megtért ember hálája is áthatja.
387 húsvétján megkeresztelkedve visszatért Afrikába, s mintegy szerzetesként aszkézist és teológiai tanulmányokat folytatott, majd három év múltán Hippó városában a templomi hívő nép papnak ajánlotta. Felszentelése után öt évvel püspökké is emelték. Papjait maga köré gyűjtve életszabályokat írt nekik, melyek később számos szerzetesrendnek szolgáltak regulaként. Felkészítette a hittanulókat a keresztségre, igazságot szolgáltatott a szegényeknek, szervezte és irányította a szeretet műveit. Eközben mindennap vezette a liturgiát és csodálatos prédikációkat tartott. Hetvenhat életévéből több mint száz könyve, és több mint kétszáz levele maradt ránk. Munkássága elismeréseként egyháztanítóként tiszteljük.
