Szeptember 22. VILLANOVAI SZENT TAMÁS: Szentek közössége a Wojtyla Házban
Tamás már gyermekként gyakorolta a másokkal való közösségvállalást: elcserélve új ruháját egy rongyos fiúéval, vagy sorban odaadva jólelkű szülei csirkéit a bekopogó szegényeknek. Tehetsége révén egyetemre járhatott, s huszonhat évesen tanszéket is szerzett, de Isten hívását érezve utóbb ágostonos remetének állt, s pappá szentelték. Szolgált az oltárnál, a kórusban, a betegek ágya mellett, szabad idejében pedig tanult és imádkozott. Életét látva társai előbb elöljárójukká, majd tartományfőnökükké választották, V. Károly császár pedig udvari szónokává tette. Elismeréseként két érsekséget is felajánlott Tamásnak, aki igyekezett ellenállni a hatalom és a fényűzés csábításának. Ezért főpapként naponta ötszáz rászorulót táplált, hozománnyal látta el a szegény leányokat, és kórházat építtetett. Mire halálosan megbetegedett, már mindenét eladományozta, fekhelyét is a fogháznak ígérte. Az is megtörtént érseksége idején, hogy egy rosszéletű papját magához kellett hívatnia, mert sem a jó szó, sem a figyelmeztetés nem használt neki. Ekkor letérdepelt a feszület elé, félrevonta ruháját, és megkorbácsolta magát a vétkesért felelősséget vállalva, helyette vezekelve. Az érsek hátán kiserkenő vér hatására a pap végre belátta bűnét, s hogy neki jár a fenyítés.
Bizonyára az égiek ajándéka volt, hogy Villanovai Szent Tamás az ágyánál mondott szentmise alatt halt meg.
