AZ ELLENSÉG SZERETETÉRŐL: Karol Wojtyla lelki műhelyében (65.)
Jézust elközelgő szenvedésének tudata nem késztette menekülésre. Ellenkezőleg. Szilárd döntést hozott, hogy Ő maga adja oda életét. Hisz tudta, tanította: „aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti [Istenért], az megmenti.”
Jeruzsálembe tartva követeket küldött maga előtt szálláskészítőknek. Erre annál is inkább szüksége volt, mert a szamaritánusok földjén haladt keresztül. A szamaritánusok az asszír hódítás során Izrael területén hagyott szegényebb zsidó nép és a pogányok keveredéséből született népcsoport, saját templommal, ahol hithű zsidók nem mutattak be áldozatot. Emiatti sértettségükben nem adtak szállást a jeruzsálemi templomhoz tartó jézusi közösségnek. Évszázados testvérviszály és hitvita bosszú-megnyilvánulása volt tehát a szokásos keleti vendégszeretet megtagadása: elutasítás válasza az elutasításra.
A félpogány szamaritánusok vétkére azonban Krisztus apostolai még nagyobb vétekkel feleltek. Az előre küldött Zebedeus fiak, Jakab és János a falu pusztulását kívánták egész a tettlegességig. Isten csapását, mennydörgős mennykövét akarták lehívni hirtelen haragjukban a szamaritánusokra, nem oktalanul kapván Mesterüktől a ’Mennydörgés fiai’, görögül ’Boanergész’ nevet. Reakciójuk mégis érthető, akár „nemes haragnak” is vélhetnénk, hisz a Magasságbeli Fiát védelmezték. Ám éppen Ő feddette meg őket, nem Istentől valónak tartva lelkületüket. „Embergyilkos volt kezdettől fogva” – Sátán jellemzése ez, őt követik öntudatlanul is a pusztítóan viselkedők. Elgondolkodtató, milyen könnyen válik Isten küldötte az ördög csatlósává, ha önelégült. Ha apostolságát másokkal szembeni elvárásként, és nem szolgálatként éli meg.
Jézus, az élet védelmezője, értetlen tanítványaival szemben nem követelőzött, és nem állt bosszút. Csendesen másik faluba ment szállásért, bizonyítva, hogy a szeretet„nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel”. Nem lehet a bosszú ördögi körét másként megakasztani, békét teremteni, lelkeket téríteni-menteni. Krisztus szeretete az ellenségekre is kiterjed – s követőit szintén erre hívja.
Napi evangélium: Lk 9,51-56
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?” De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse.” Ezután másik faluba mentek.
