KRISZTUS KÖVETÉSE: Karol Wojtyla lelki műhelyében (66.)
Emberi méltóságunk lényegi része meghívásunk Krisztus követésére a szeretetben. Ez egyben az életszentség útja, amely bármely hivatásban megvalósítható. Az út azonban keskeny: küzdelmet kell folytatnunk Isten akaratának való engedelmességünket gátló hibáink, bűneink ellen. Melyek ezek?
Az önismeret hiánya vagy a felfuvalkodottság, mely többre tartja magát, mint ami. Így lehetséges, hogy olyasmibe vágunk, olyasmit fogadunk, amit nem vagyunk képesek megtartani. Krisztus, az Atya teremtő tervének végrehajtójaként jól ismeri személyes adottságainkat, és sosem kíván tőlünk lehetetlent. Ezért is jó az Ő akaratát keresni, és nem a magunkét, mint az evangéliumi önjelölt apostol, aki Krisztus elhívása nélkül ajánlotta magát apostolkodásra.
Nehézség az Isten iránti engedelmességben bármiféle evilági kötődés is. Ilyen lehet az anyagi biztonság, s a jólét nyújtotta védettség vágya. Isten gondviselőnk, s hogy ezt megtapasztalhassuk, időről időre kihív biztonságot adó körülményeinkből. Vajon hajlandóak vagyunk azokat elhagyni?
Érzelmi kötődések is felülmúlhatják szívünkben Krisztus szeretetét. Bár a szülők tisztelete a vér szaván túl isteni előírás, nem előzheti meg az Úr iránti engedelmességünket, s az Ő akaratának követését. Hasonlóképpen a családhoz való ragaszkodás egyébként szükséges és helyénvaló érzülete sem. E vonzalmak olykor meg nem akadályozzák, csak késleltetik Úr melletti döntésünket a végső vagy alkalmi búcsú, illetve leválás elhúzódó folyamata miatt. Isten méltóságát és hatalmát azonban a késlekedés is sérti, s alkalmatlanná teszi a személyt szolgálatának ellátásra. A múlthoz kötözöttség éppúgy akadálya a jelen feladatok betöltésének, mint ahogy hátra fordulva nem lehet a szántással haladni.
Krisztus azonnali, feltétlen, koncentrált engedelmességet kíván, amint arra példát mutattak meghívott apostolai.
Napi evangélium: Lk 9,57-62
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.” Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.” Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
