Szeptember 30. SZENT JEROMOS: Szentek közössége a Wojtyla Házban
Jeromos Stridonban, a mai olasz-szlovén határ vidékén született a 4. században. Szülőhelyét azonban korán elhagyta, tudásszomja által Milánóba, majd Rómába vezettetve. Ott a pogány írók műveivel a pogányság szellemét is magába szívta, s szenvedélyes természete miatt a tanulást mulatozással fűszerezte. Az igényes élet utáni vágy azonban végül a kereszténységhez vonzotta a dalmát fiatalembert.
Megkeresztelkedése után keletre vándorolt, a szíriai sivatagba, ahol remeteként az imának és a Szentírás tanulmányozásának szentelte magát. Természetétől azonban idegen volt az aszketizmus, ezért visszatért előbb Konstantinápolyba, majd Rómába, ahol Damazus pápa titkára, tanácsosa lett. A szentatyától utóbb megbízást kapott a Biblia latin nyelvre fordítására. Lelkesen végezte a feladatot, ami húsz év fáradságos munkát jelentett számára, a görög mellett a hébert is elsajátítva. Időközben a Szentföldre költözött, Betlehemben telepedett le. Gazdag római pártfogói jóvoltából két kolostort létesített ott Rómából vele tartott férfi és női tanítványainak. Bár visszavonultan élt, levélben kapcsolatba lépett mindazokkal, akik életszentségre vagy tudományra vágytak. Az eretnekség elleni küzdelembe is bekapcsolódott. Lobbanékony természete miatt olykor kemény és bántó tudott lenni, de hibáit mindig beismerte. Az önmagával vívott életre szóló küzdelmét jelzi ábrázolásain az oroszlán. Hetven éve végére egészségét, barátait és a barbár támadások miatt szeretett Rómáját is elveszítve, kimerülten és vakon halt meg.
Szent Jeromos jelentősége leginkább abban áll, hogy a Biblia köznyelvre fordításával sokak számára elérhetővé tette Isten szavát, mert mint vallotta: „Aki nem ismeri a Szentírást, Krisztust sem ismeri.”
