Ecsete alatt furcsa fények titkai
- Már gyermekkoromban észrevették a tanáraim, illetve a szüleim, hogy számomra a legkedvesebb játék, elfoglaltság a rajzolás, a festés. És idővel ehhez a játékhoz egy remek játékteret is biztosítottak, amikor beírattak Szappanos István festőművész közkedvelt helyi szakkörébe – meséli a kezdetekről Kő Ferenc. - Sajnos képzőművészeti középiskola még nem volt akkoriban a környéken sem, így a Katona József Gimnáziumba jártam, de egyre komolyabban foglalkoztatott a festészet. A Képzőművészeti Főiskolára felvételiztem, hiába intettek sokan, hogy ott hatalmas a túljelentkezés. Nagyon el voltam keseredve, amikor nem vettek fel, de drága nagymamám hamar megvigasztalt. Akkoriban látott ugyanis egy műsort a tévében a hazatelepül Gyémánt László festőművészről, aki a hasonlóan neves Urbán Györggyel festőiskolát alapított. Ebbe az óbudai intézménybe már sikerrel felvételiztem, s az említett két mesteremtől nagyon sokat tanultam az ott töltött évek során.
- Milyennek láttad a lehetőségeidet, amikor visszatértél Kecskemétre?
- Kedvezőnek. A várostól ugyanis, szinte azonnal megrendelést kaptam polgármester portrék festésére, majd az egyik megrendelés követte a másikat. És már nem is bántam, hogy az akkoriban igen elvont festői szemléletet preferáló Képzőművészeti Főiskolára nem vettek fel. Hiszen az Óbudai Festőiskolán elsősorban az ábrázolás művészetére koncentrálva tanítottak, és kiderült, hogy erre a tudásra a mai napig nagyobb igény van a megrendeléseket tekintve.
- Hogyan fedezted fel a specialitásodként emlegetett UV-s technikát?
- Az egyik barátom lézerekkel foglalkozik. Sokat beszélgettünk nem mindennapi szakmájáról, illetve arról, hogy az úgynevezett UV- lézerek láthatatlan fénysugarát mi mindenre lehetne használni. Például óriási plakátokra, amiket csak este lehetne látni, megfelelően megvilágítva. Sokáig gondolkodtam, hogy a festészetben milyen előnyei lehetnek az UV-technikának. Úgy egy évtizeddel ezelőtt, végül megvettem az első speciális festékkészletet és lámpát, majd elkezdtem kísérletezni.
- Valami vegyi-fizikai kísérletezésekre gondoljunk, sistergő szikrákra meg titokzatosan gőzölgő kéncsövekre?
- Nem feltétlenül, bár technikailag is sok mindennel tisztában kell lenni ahhoz, hogy működjön ez az új megoldás. Például, hogy az olajfestékről lepereg, az akrilon viszont – mivel hasonló komponensűek - remekül megmaradnak bizonyos elegyítések után az UV-eljáráshoz használt festékek. A tavalyi pécsi kiállításom után megkeresett egy festékgyár, és speciális festékporokat kaptam tőlük kísérletezéseimhez. Még az is felvetődött, hogy a nevemmel dobnak majd piacra különleges, új terméksorozatot. Az UV esetében ugyanis, ma még eléggé limitált a használható színskála, aminek bővülésével további új lehetőségek felé nyílhatnának kapuk. De a kísérletezések nagyobbik felét maguk a feldolgozott témák jelentik a mai napig. Mert van a nappali fényben látható alapmű, s ilyenkor nem látszik a ráfestett másik kép. Sötétben viszont nem látszik az alapmű, csak az UV-s technikával készült.
- Vagyis külön-külön is értéket hordozónak kell lenniük úgy, hogy gondolatilag kiegészítik egymást?
- Pontosan. Ami az ítészek szerint kedvezően is hatott a festészetemre. Korábban ugyanis, hajlamos voltam sok mindent belezsúfolni egy-egy képbe, amik letisztultabban lettek azóta, hiszen például a múlt és a jelen megosztható ugyanazon a farost felületen, két festményen. De hatásosan ez úgy működik, ha egy elsötétített kiállító teremben felváltva égnek a hagyományos és az UV lámpák.
- Ha már a múltnál és a jelennél tartunk, voltak kitűnő sorozataid Kecskemét, Budapest, Bécs régi épületeinek részleteit bemutatva. S a bibliai, történelmi témák máig foglalkoztatnak.
- Igen, mert az emberi állandóságok és változások rengeteg izgalmas érzelmi és gondolati hatásról beszélnek az eltolt idősíkokban. Amik a reneszánsztól napjainkig alkotásra inspirálják a művészeket. A festészet különös varázsa szerintem a haladásra való törekvésben és a hagyománytiszteletben rejlik.
„Jó Kő Ferenc titkaiban járni-kelni, nézelődni, elmélyülni. Mindez nemcsak egy-egy mű befogadása, hanem egy kaland. Izgalmas vizuális, intellektuális kaland végigjárni a világos és az UV-fényben érzékelhető változatok összefüggéseit, harmóniáit, ütközéseit”– írja a kecskeméti festőről Feledy Balázs művészettörténész.
És milyen igaza van!
