November 5. kedd, Imre
Hírek, események 2008. augusztus 22. 21:11

A fesztivál árnyai - panaszáradat végiggondolásra

Képgaléria
A fesztivál árnyai - panaszáradat végiggondolásra
Elviselhetetlen hangzavar, éjjeli dübörgés, húgy és hányás a belvárosban - a felhőtlen szórakozást ígérő Hírös Hét sajátos velejárói. Lehet morfondírozni: ezek vajon természetes hozadékai-e egy hasonló kaliberű rendezvénynek, lehet bezzegelni: hiszen tőlünk nyugatabbra valahogy ezek a jelenségek ismeretlenek és lehet panaszkodni, mint ahogy azt meg is tették különféle csatornákon a helybéliek.
Morgolódók márpedig mindig is lesznek, hisz mindannyian különbözünk. És ez így is van jól. Más a vérmérsékletünk, a tűrőképességünk, más dolgok hoznak lázba és lomboznak le mindannyiunkat. Sose volt és sose lesz olyan dolog a föld hátán, amit mindenki boldogan elfogadna és tökéletesnek gondolna. Szeretjük a Hírös Hetet. Kell is ilyen. Igaz, a zárónapon majd mindannyian fellélegzünk: holnap végre átlagos, unalmas, csöndes hétköznapra ébredünk. Emellett lelkesedünk a programjaiért, büszkék vagyunk a sokszínűségére, hogy oly sok dolog kerül elő ilyenkor, ami manapság nem divatos, nem korszerű, mint amilyen például a népzene. Vagy az esti sétálgatás. Szeretjük, hogy ilyenkor bebizonyosodik: ebben a városban tényleg laknak emberek. A gyerekek viháncolnak, a felnőttek andalognak, mindenki, akit amúgy sose látni, a nyugdíjas pár, az elfoglalt háziasszony, a tanyavilágban elszigetelten élő termelő, az autókereskedő, a sportszervező, a kismama, a paprikaárus a piacról, mindenki előjön. És korzóznak. Ez szerethető. Ezért is érthetetlen, hogy egy ilyen nagy hagyománnyal rendelkező rendezvénynek hogyan lehetnek gyerekbetegségei? Miként lehet, hogy egyes gyengéit képtelenek megoldani a szervezők? Itt van mindjárt a bokrok közé intézett kisdolog és az aszfaltra toccsantott róka esete. Az italozással kapcsolatba hozható testnedvek sajnálatos módon úgy sem kerülnek a fajanszba, hogy idén már mobil vécésorok is sorakoznak két helyszínen. Pedig az elmúlt években még ez a lehetőség sem adatott meg, maradt a gyorsétterem ingyenes lehetősége, az ott tobzódó tömeget aztán az üzletvezető joggal unta meg. Valamiért makacsul együtt jár a fesztivál a bűzzel. A Cifra Palota oldalában pedig napok óta ott díszeleg a hányás - igazán impozáns méretű, amely valószínűleg az első eső után fog valamelyest halványodni. A fanyalgók sokszor említik a hangorkánt, amely például a gyerekek szórakoztatására szánt eseményt már-már lázálommá változtatták pont a célközönség számára: bár nemcsak a kicsik, a felnőttek is szenvedtek a hangerőtől. Az éjjel tizenegykor is \"élvezhető\" zenebona sem tartozik igazán a fesztiváli csomagba. A csendrendelet - tudtunkkal ilyenkor is érvényben van. Az olykor szimultán rendezett, egymást túlharsogni kívánó műsorszámok sem sültek el jól. Ahelyett, hogy a bámészkodó lenyűgözve élvezte volna a programok sokszínűségét, inkább hazament és bevett egy algopirint. A katolikusokat mélyen felháborította a nagytemplom szájában felállított óriáskocsma, amely - ha szerencsésebb helyre tették volna - méltósággal viselhette volna a kávéház és a koktélbár nevet. Most az egyszer felekezettől független a panasz, a reformátusok házatájáról is hallottunk felháborodott hangokat: a vőlegény nemegyszer csak akkor lehetett bizonyos, hogy választottja igent rebeg, ha jártas volt a szájról olvasásban, mert a hangszórók bömbölésében... ezt nyilván nem kell tovább magyarázni. Jónéhányan bírálták az idei szervezést, s legnagyobb gyengéjének a színpad elhelyezését említették fel. Szerintük indokolatlanul nagy közlekedési káoszt okozott a színház előtti útszakasz lezárása, hisz a színpad egyáltalán nem látható be jobban, mint a korábbi években, viszont felesleges indulatokat és néha bizony koccanásos balesetet szült az elterelés. És ha már a lezárt kiskörúti szakasznál tartunk: sokan elhűlve próbálták megemészteni a babakocsis felvonulás látványát és meglátni a 12 felcicomázott járgányban a nagy ötletet. Nem sikerült. De mert a miénk: szeretjük a Hírös Hét forgatagát. A vele járó nyűgöket is elviseljük. Mindössze azt lenne jó megélni, hogy a szánk íze ne legyen keserű ilyentájt. Mondjuk jövőre. Ehhez persze az kellene, hogy a Hírös Héten szükséges ráncfelvarrást elvégezzék és ne indulatokat szítson a panaszáradat, hanem a részletek végiggondolására sarkalljon minden érintetett.

Kövessen minket a Facebookon is!