Csakis a feltámadt Krisztus!-Húsvéti beszélgetés dr. Bábel Balázs érsekkel-VIDEÓVAL
- Az újraevangelizációt II. János Pál pápa indította el a katolikus
Lengyelországban. Ha a 30 évvel ezelőtt a katoloikus szülőhazájában szükséges volt az
embereket visszavezetni a klasszikus keresztény értékekhez, akkor mennyivel
inkább szükséges most, amikor sok szempontból elvallástalanodott,
elistentelenedett a nép! Az újraevangelizáció idén két eseményhez is
kapcsolódik: a II. Vatikáni zsinat 50 éves évfordulójához, és a Hit évéhez.
- Milyen gondolatokat ébreszt ez Önben?
- Már a II. Vatikáni zsinat szándéka is az volt, hogy a huszadik század
megváltozott körülményei között az egyháznak is oda kell figyelnie az idők
jeleire. Nem másította meg a régi tanítást, hanem a mai ember
gondolkodásához szabva újrafogalmazta azt. A Hit éve idén októberben
kezdődik. S bár valójában minden esztendő a hité, most különösen érdemes
odafigyelni, hogy milyen módokon erősíthetjük ezt meg magunkban. A húsvét
történelmi és természetfeletti eseménye is alapvetően a hiten múlik. Az
evangelizáció az én számomra azt jelenti, hogy gondoljuk át dolgainkat, és
keressük meg, mi adhat a jelenleginél nagyobb teret a keresztény
életformának. Emellett néha szemléletváltásra is szükség van. Ilyenkor a
világ eseményeinek az értelmezését sikerül úgy megfogalmazni, hogy az ne
csak egy bennfentes kör, hanem a legszélesebb rétegek számára is érthető
legyen. Ha ugyanezt az egyházi tanítással teszem, ami így közelebb tud
kerülni az emberekhez, az már az újraevangelizáció egy fajtája.
- Milyen alapkérdések merülnek fel ilyenkor az emberekben?
- Azok mindig a fő titkok és misztériumok, amelyek az embert létében és
egzisztenciájában érintik. Ilyen a szenvedés és a halál, amiről persze
egészen más dolog elmélkedni, és megint más átélni. Aztán ott van a
szerelem, ami a fiatalt mindig érdekelni fogja. Minden egyes emberrel
újrakezdődik a nevelődés, és mi magunk is rendre új tapasztalatokra teszünk
szert, ami révén változunk. A kérdések azonban, amelyek az embert
foglalkoztatják, örök időktől változatlanok.
- Hogyan éli meg Érsek Atya ezt a személyes belső vívódást?
- Én nem tartozom az elragadtatottak, a revelációtól ájuldozók közé,
inkább a lélek csendes megnyilatkoztatásait és derűit keresem. Számomra a
tapasztalás hoz egyre nagyobb megerősödést. Látom, hogy a világot nagyon
nehéz jobbá tenni, s történelmi megközelítésben vizsgálva előbb-utóbb
minden eszme, amely a közeli vagy távoli múltban feltűnt, kifakult. Magam
is tanúja voltam nem egyszer embertömegek változásainak, a hozsannától a
feszítsd meg-ig. Ugyanakkor az egyház – bár az sem mentes a bűnöktől, és
folyamatosan a támadások össztüzében áll - mégis létezik és fennáll. Ezek
számomra az isteni gondviselésről szóló bizonyosságok, amely nem mindig az
általunk elvárt és remélt utakon vezeti az embert és az emberiséget.
- Mit gondol a jövőről?
- Ha hit nélkül néznék körül a világban, akkor tömény depresszió fogna el,
mert látom mindazt, amivel az emberiségnek szembe kell néznie az éhínségtől
a szenvedésen át a természeti katasztrófákig. De látom azt is, hogy a
fiatalok egy rétegében él a hit iránti igény. És ez reményt ad. De az én
reményem a hétköznapokban nem más, mint a "nagy remény" aprópénzre váltása.
Nem abban reménykedem, hogy lesz fenntartható fejlődés és az emberi jogok
kiteljesednek, hanem abban, hogy a rengeteg baj mellett az Isten
megmentheti ezt a világot olyan módokon is, amire most nem is gondolunk. Jó
példa erre Kuba, vagy Mexikó. A múlt században a legvallásűldözőbb államok közé tartoztak, és ma nyitnak az Evangélium felé. Az én szememben tehát az istenhitből fakadó reménységnek van helye!
- Húsvétkor megkerülhetetlen a halhatatlanság kérdése. Hogy vélekedik
erről?
- Az ember örökidőktől keresi saját halhatatlanságának módozatait.
Szerintem ezt nem a hírnév és nem is a más emlékezetében való továbbélés
adhatja meg, csakis a létünk belehelyezése a halhatatlan örök Istenbe.
Egyetértek Platonnal, aki szerint halhatatlanná válik az, aki a
halhatatlannal társul.
- Mit üzen a Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye érseke húsvétkor a nem
keresztényeknek?
- Feltételezem, hogy aki ezt a cikket végigolvassa itt a nagy példányszámú
Petőfi Népe hasábjain, annak van valamiféle érdeklődése a húsvét iránt. Én
értékelem a figyelmét akár a megerősítésre várók, akár a kétkedők
csoportjába tartozik, de még akkor is, ha a kötekedőkébe. Mert igaz
ellenféllel százszor szívesebben találkozom, mint közömbös emberrel.
Válságos időket élünk, amikor mind többen tapasztalják meg, hogy a magunk
ereje kevés, és keresnek valami fogódzót. Nekünk, keresztényeknek ez a
kötődés nem lehet más csakis a feltámadt Krisztus.
