Napi Evangélium: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!”

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát! Mt 25,1-13

Elmélkedés:

A mai példabeszéd tulajdonképpen ugyanarról szól, mint a tegnapi, tehát a később érkező Urat vagy vőlegényt várók magatartásáról. Ez a női változat. Kevésbé az éberség áll a középpontban, hiszen mind a tízen elalszanak, hanem inkább az állandó készenlét.
Talán arra utal ez, hogy az üdvösség várása nagyon is gyakorlati dolog. Nem elég tehát a Hiszekegyben megvallanunk, hogy Krisztus „újra eljön dicsőségben”, hanem állandóan készen kell állnunk a vele való találkozásra. Ezt a gyakorlati várást mutatja az olaj, azaz a jócselekedetek, amelyeket a bölcsek – természeténél fogva – nem képesek átadni másoknak, bármennyire is sok van nekik. Az üdvösség várása és elfogadása személyes felelősséggel kérdése. Sem más emberek, sem Isten nem kényszerít bennünket. A mi törekvésünkön és jótetteinket múlik, hogy elnyerjük-e Istennek ezt a végtelen értékű, é mindenkinek felkínált ajándékát.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.

Kövessen minket a Facebookon is!