Szociális temetés volt ma Kecskeméten
- Kevés megindítóbb dolog létezik, mint amikor az ad, aki maga is segítségre szorul – mondta a búcsúszertartáson Farkas P. József, a Wojtyla Barátság Központ alapítója. - Az önzetlenség fogalma új tartalommal telik meg, amikor a kecskeméti Wojtyla ház gondozottai, másuk nem lévén, idejüket, figyelmüket, jelenlétüket adják egy soha nem ismert idegennek.
Hagyomány már a Wojtyla Sorsközösségben, hogy elkísérik utolsó útjukra azoknak a férfiaknak és asszonyoknak a földi maradványait, akik magányosan, hozzátartozó nélkül tértek meg Urukhoz. Megrendítő az az őszinte tisztelet és gyász, ami megcsillan ilyenkor a szemekben. A tekintetek mögött némán nyelt könnyek siratják az eltávozott küzdelmeit, de saját sorsuk fájdalmát is.
Szeptember 20-án, csütörtökön 8:30 órakor újra megkondult a lélekharang a Kecskeméti Köztemetőben. Ezúttal nyolc felebarátunkért szól, akiknek földi porhüvelye hónapok, olykor évek óta hiába várta a végtisztességet. Ezeknek az embereknek nem volt, aki a kezét fogta volna az utolsó percekben, és az sincs, akinek búcsúkönnye evilági nyomot hagyna életükről. De vannak ismeretlen emberek, akik vállalták, hogy megemlékeznek beteljesületlen álmaikról, emberi szenvedéseikről, létezésük magukkal vitt szép pillanatairól, és elmondanak értük egy imát. Nem kevesebbet tettek ezzel, mint értelmet adtak létezésüknek. Amit pedig cserébe kaptak: ismeretlen emberek szomorú példájának tanulsága egy teljesebb élethez segítheti őket.
A nyolc ember földi maradványait közös kriptában helyezték el.
