CIKK A MAI PETŐFI NÉPÉBEN: ISTEN ORSZÁGÁNAK KIVÁLTSÁGOS ÖRÖKÖSEI

Assisi Szent Ferenc ünnepén a Petőfi Népe riportot közölt a kecskeméti Wojtyla Sorsközösség életéről. Az írást most mi is közreadjuk: Jön az ősz a hideg, a hó: télen még sokkal nehezebb a szegények, a hátrányos helyzetűek sorsa. Nem elegendő akkor, a krízis közepette segíteni rajtuk; sokkal többet tehetünk értük, ha időben eljuttatjuk az adományokat a segítő szolgálatokhoz. Kecskeméten, a Boldog Karol Wojtyla Barátság Központban - a város más hasonló szervezetével egyeztetve - már most készülnek a hideg idő beköszöntére. Folyamatosan fogadják az adományokat, és felmérik, hogy hol mire lenne szükség. Fontos mozzanatok ezek, hiszen most kell lépni, nem akkor, amikor már pusztít, betegít a szükség.

Hónapról-hónapra többen válnak szegénnyé, beteggé, magányossá, nincstelenné Kecskeméten is. Minden apróság jól jöhet, kezdve a meleg ruhaneműktől, tartós élelmiszerektől, terményektől a kályháig, tüzelő fáig.

– Abban a boldogító, ám mégiscsak szomorú helyzetben vagyunk, hogy a sorsközösség tagjainak erőteljesen gyarapszik a száma. De ahol nagy a szükség közel a segítség. Köszönhetjük ezt Boldog János Pál pápának, égi pártfogónknak, és minden szükséget szenvedő édestestvérének, Assisi Szent Ferencnek, akinek éppen ma van az ünnepe az Egyházban. Biztosan ők indítják felénk a lelkiismeretes adakozókat...

Korosztályukat, nemüket, anyagi lehetőségeiket tekintve nagyon széles az adományozók köre – mondta Farkas P. József, a Wojtyla-ház vezetője. – Mondhatnék nagyon sok szép példát. Legutóbb éppen egy fiatal izsáki lány lepett meg. Kiszámolta, hogy naponta mintegy 400 forintot költ édességekre, nassolnivalókra. Eldöntötte, hogy ezt a pénzt inkább félreteszi, és jótékony célra fordítja. Jót is cselekszik, alakjára és egészségére is vigyázz. Így havonta 12 ezer forintot felajánlhat a Wojtyla-háznak. A jó cselekedetét barátnői is példaértékűnek találták, és ma már hét tini együtt támogatja közösségünk szegény tagjait. Természetesen a felnőtt adományozók tehetősebbek. Van, aki egy családi ebéd árát ajánlja fel, akad, aki behoz néhány táska burgonyát, hagymát, és természetesen vannak vállalkozók, akik a teljes közösség egy napi ebédjét megfinanszírozzák. A legfontosabb számunkra, hogy bíznak bennünk, mert tudják mindig eljuttatjuk a rászorulókhoz a fölajánlást. Így látják ezt a nálunk/velünk szolgáló önkéntesek is. – tette hozzá.

A Wojtyla sorsközösségbe járók között vannak nagyon szegények, betegek, rokkantak, nagycsaládosok, nincstelenek, magányosan élő agg öregek, abban azonban mindannyian megegyeznek, hogy a társadalmunk működési zavarai okán kerültek ilyen nehéz helyzetbe. Sajnos az elmúlt időszak megtévesztő propagandájának köszönhetően sokan éppen őket, a leggyengébbeket tartják hibásnak azért mert nincs semmijük, mert támogatásra szorulnak. Az elszegényedő középosztállyal pedig megpróbálják elhitetni, az ő bajaik igazából azért égetőek, mert a margón kívülre csúszott embertársaikat el kell tartania az országnak. Ennek a nézetnek köze sincs az Evangéliumhoz. Krisztus az Újszövetség szerint éppen a nincstelenekben ismeri föl Isten országának kiváltságos örököseit. Mi több a szegények Messiása maga is vagyontalan volt. Nem annyit ért, amennyit itt a földön materiálisan összegyűjtött....

Az tény, hogy a gazdagok mérhetetlen önzése okán kialakult válságos gazdasági helyzetben mindenkinek sokkal nehezebb a megélhetés. Igaz ez a szociális intézményekre, karitatív egyesületekre, segélyszolgálatokra is. De ha még az adományozók hitét is megingatják, akkor ez súlyos társadalmi krízisbe fordulhat. Gondoljunk csak az öngyilkosságok számának drasztikus emelkedésére...

A Wojtya-ház sorsvállaló közösség. Névadónk arra buzdított, hogy \"mint megtört kenyér\" adjuk oda magunkat teljesen a szegények - megannyi köztünk járó Krisztus - szolgálatára. A munkaközösségünk azt próbálja elérni, hogy a nehéz sorsú embereknek ne kelljen leszegett fejjel élniük, senki ne ítélje el őket. Ne legyen olyan ember, aki üldözöttnek érzi magát, csak azért mert ő szegény, hátrányos helyzetű. Szeretnék, ha a hozzánk betérő emberek tekintete bizalomról, szeretetről árulkodna. *

A Wojtyla sorsközösség tagjainak egy része - aki tud és képes dolgozni - igenis szeretne visszatérni a munka világába; ebben ösztönzően mellettük állnak. Segítenek nekik az egyik - megszünt - munkahelyről eljutni egy újabba.

– Bízunk benne, hogy az adományozó kedv nem hagy alább, sőt most a tél közeledtével még többen jelentkeznek, pénzbeli- vagy terményadományokkal. Mi mindent örömmel fogadunk, hiszen szinte mindenre szükség van egy nagy családnál. Önkénteseknek is feladatot kínálunk. E téren a fiatalok is nyitottak. Jönnek főzni, sütni. Takarítani, tanítani. Egy egyetemet végzett fiatal srác már lassan két éve önkéntesen segítkezik a konyhán nap mint nap. Ő a takarékossági-felügyelőnk is. Az ifjúság nemcsak a droggal, a technóval, a lustasággal a közömbösséggel jellemezhető. Van remény! A küzdelmek sorozatos próbái közt bőséges a mi örömük is. Szent Pállal mondhatjuk: szegénységünk gazdagsággá növekedett a testvéreinkért végzett szolgálat nyomán..... - zárta gondolatait Farkas P. József.