Napi Evangélium: „Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”
Elmélkedés:
A húsvéti beszámolók őszinték. Talán éppen emiatt tudnak vezetni bennünket a hitben. Őszintén elmondják, hogy a hit ébredése, születése, erősödése az apostolok, a tanítványok, az asszonyok számára egy folyamat. Ők is lassan jutnak előre a hitben. A mai húsvéti történet szerint Mária Magdolna sem az első pillanatban ismeri meg a feltámadt Urat, hanem csak azt követően, hogy beszél vele, és nevén szólítja őt Jézus. Mi sem értünk meg mindent azonnal, és hiába is türelmetlenkednénk, Jézus nem mutatja meg magát rögtön, hanem csak lassan, fokozatosan, hogy szokja a szemünk, a lelkünk, a szívünk az ő jelenlétét. Ne keseredjünk el amiatt, hogy a feltámadás hitére nem egyik pillanatról a másikra jutunk el. A hit olyan út, amelyen haladnunk kell. Ha keressük Jézust, ha még akkor sem adjuk fel a keresést, amikor csupán egy üres sírt találunk, akkor biztosan találkozhatunk ővele. A keresés és a találkozás vágya a mi hitünknek, szeretetünknek és ragaszkodásunknak a jele. Ha csak távolról szemléljük az eseményeket, ha igyekszünk kívülállók maradni és nem törekszünk minél közelebb kerülni Jézushoz, ő nem tud megszólítani minket, s mi aligha halljuk meg hangját. Jézus ismer bennünket, a nevünkön szólít, ahogyan tette ezt Mária Magdolnával is. Ekkor nyílik meg szemünk a felismerésre. Boldogok vagyunk, ha találkozhatunk vele, és feltámadásának hirdetői lehetünk. Csalódottságunkból és félelmünkből a találkozás mozdít ki minket és indít el a hit útján.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit egységben. Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te igaz hitedben és annak megvallásában. Sugalld szívükbe tanításod szavát! Hiszen a te ajándékod, hogy elfogadtál Krisztusod evangéliumának hirdetésére, és arra késztettél, hogy jó, neked kedves cselekedeteket vigyünk végbe.
